Mi a neológia, avagy hogyan tekintünk magunkra és hogyan tekintenek ránk mások?

Fináli Gábor, a Hunyadi téri körzet rabbija azzal vezette fel a rendezvényt, hogy megemlítette az I. Napoleon által 1807-ben összehívott Nagy Szánhedrint, ugyanis ezen a gyűlésen hangzott el a francia császár híressé vált kérdése a franciaországi hittestvéreinkhez:

– Hogyan tekintenek a francia zsidók a többi franciára? Testvérként vagy idegenként? 

Fináli azért idézte fel ezt a kérdést, mert a XIX. században kettészakadt magyar neológ zsidóság számára is kérdés, hogy vajon hogyan tekint a neológiára a többi zsidó felekezet. Hiszen – mint az a beszélgetés egy későbbi pontján a rabbitól el is hangzott – az ortodoxia a XIX. század második felében kiközösítette, kiátkozta a neológokat. Ami ma is érvényes, ez az oka, hogy Izrael askenáz főrabbija a 2011-es budapesti látogatásakor nem lépte át a Dohány utcai zsinagóga küszöbét.

Radvánszki Péter, a Páva utcai zsinagógakörzet rabbija a bevezetőjében azzal indokolta a mostani beszélgetést: itt volt az ideje, hogy intézményi keretek között lehessen beszélni a neológia mibenlétéről, jelenéről, jövőjéről, és ne „csak” cikkek szülessenek róla. Ennek kapcsán megemlítette, hogy Schweitzer Gábor sajnos már nem lehet közöttünk, pedig fontos volna a véleménye, annál is inkább, mert a Szombat folyóirat hasábjain 2016-ban máig emlékezetes cikket közölt „Haladó zsidóság – halódó zsidóság?” Útkeresés egykor és ma címmel. (Ez annak a konferenciának volt a folyománya, amelyet a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár rendezett 2015-ben A megújulás hagyománya – Zsidó és más monoteista identitásmintázatok kétszáz éve címmel. Ezen a tanácskozáson Schweitzer Gáboron kívül előadott Biró Tamás és Radvánszki Péter is. Előbbi „Határozatlanság” vagy „arany középút”? Módszertani megjegyzések a neológia meghatározásához címmel, míg az utóbbi A neológia rejtett jelentései című előadással állt a közönség elé.)

Ezután következett Biró Tamás, a neológia történetének legfelkészültebb hazai szakértője, aki az előadását a már említett Schweitzer Gábor emlékének ajánlotta. Elöljáróban feltette a kérdést:

– A neológia vajon „mérsékelt reformirányzat” vagy „híg ortodoxia”? Esetleg mindkettő?

Hogy a lehetséges meghatározásokat tovább árnyalja, Biró tanár úr kétféle megközelítést ajánlott: a deskriptív (leíró) vagy preszkriptív (előíró) meghatározást. A deskriptív meghatározás szerint a neológia leírható mozgalomként, intézményrendszerként, vallástörténeti módon, vallásgyakorlási szempontból, vagy akár időbeli tagolással. Ez utóbbi szerint beszélhetünk 1868 előtti és utáni helyzetről, hiszen 1868-ban volt az a Magyarországi Izraelita Egyetemes Gyűlés, ahol nem sikerült egy egységes rendszerbe szervezni a magyar zsidóságot, így elvált egymástól az ortodox, a neológ és a status quo ante irányzat. 

Mint Biró Tamás kifejtette: a preszkriptív (előíró) meghatározás szerint feltehető az a kérdés: milyen legyen a neológia a XXI. században? Ragaszkodjon a „fontolva haladáshoz”? Legyen mérsékelten progresszív, és ilyen módon adjon válaszokat a század kihívásaira? Hiszen ezek a kihívások óriásiak, gondoljunk csak a szekularizációra, a globalizációra, az internacionalitásra, vagy az identitásválasztások összetett jelenségére, amit az „identitások szupermarketjének” nevezhetünk. A polgárosodott, a vallástól eltávolodott kultúrzsidóság lesz a meghatározó a vallásgyakorlás és a mély hitélet rovására?

Mint látjuk, a neológia előtt álló kihívások új és új kérdéseket vetnek fel, miközben még mindig nem jutottunk közelebb a neológiának a nagy többség által elfogadható definíciójához. Sőt Radvánszki rabbi megtoldotta a zsidó vallás előtt álló kihívások sorát azzal: mivel a Nyugaton konzervatív judaizmusként ismert „nemzetközi neológia” szerint a mai kérdésekre is halachikus (vallásjogi) válaszokat kell adni, tőlünk nyugatabbra arról is folyik már a vita, hogy miként kellene a mesterséges intelligenciával kapcsolatban zsidó módon állást foglalni. 

Fináli rabbi azt vetette fel: nehéz meghatározni a neológia jövőjét, ha nincs felmérésünk arról, hogy végtére is mit akarnak maguk a hívek? Milyen irányba tartanak ők? S lehetséges-e a XXI. században úgy beszélni a neológiáról, hogy nem veszünk tudomást a XIX. században történt kiátkozásról? 

Bíró Tamás mindenesetre további szempontokat adott a neológia lehetséges meghatározásaihoz. Megemlítette, hogy Schweitzer József főrabbi „arany középútnak” nevezte a neológiát, hiszen az nem ortodox, de nem is reformirányzat.

– Jól hangzik az „arany középút” kifejezés, de azt még senki sem mondta meg, hogy mit is jelent – tette hozzá az oktató.

Pedig szempontok lennének hozzá, ilyen például az adott irányzat hivatalos tanítása, vallásgyakorlata, a viseletben és a zsinagógák berendezésében megnyilvánuló külsőségei vagy a külvilághoz való viszonya. Ennek kapcsán Biró Tamás kijelentette: leginkább a maszorti konzervatív mozgalomhoz áll a legközelebb a neológia, de nem mindegy, hogy a fenti szempontok közül mit helyezünk előtérbe, és mit hagyunk háttérben. Azaz mit tekintünk meghatározó prioritásnak? A vallásgyakorlatot? A hivatalos tanítást? A külsőségeket?

Feltette a kérdést: mi lehet az az elméleti-teológiai alap, amire a közösséget építjük? Majd kifejtette: természetes módon adja magát a hagyomány és modernitás párosítása, csakhogy mindenki mást ért hagyományon és modernitáson, ennélfogva nézőpont kérdése, hogy ki jár azon a bizonyos „középúton”, és ki az, aki attól eltér. Ráadásul ha történeti távlatban tekintjük ezt a kérdést, akkor megállapítható: az európai zsidóság a XIX. század elején csak úgy tudott belépni a modernitásba, hogy eltávolodott a vallásgyakorlattól. Ami egyébként máig tartó folyamat, hiszen ma már ultraortodoxok is járnak világi egyetemre, és ortodox rabbik is prédikálnak nemzeti nyelven – ami tagadhatatlanul elmozdulás ahhoz képest, hogy az ortodoxia vagy az ultraortodoxia mit képviselt hosszú évtizedekkel ezelőtt.

– Ha meg akarjuk határozni a neológiát, meg kellene állapodnunk abban, hogy mi áll annak fókuszában – mondta Biró Tamás. – A származáson van a hangsúly? A kulturális elemeken? A vallásgyakorlat formáin? Ezeket össze kell egyeztetni annak érdekében, hogy az „identitásmixben” mindenki meg tudja találni a saját zsidó identitását.

Ehhez a gondolathoz kapcsolódva Radvánszki Péter azt hangsúlyozta, hogy a neológiának van történeti gyökere, ez pedig fontos gyökérzet – igaz, még erősebben gyökerezne a neológia a magyar zsidó vallás- és eszmetörténetben, ha volna például egyszemélyi alapítója, elvégre – fogalmazott – „meg kellene határozni, hogy honnan jövünk”. 

A felvetése igen izgalmas szellemi játékot indított el annak meghatározására, hogy mi lehetne a neológia szellemi alapja és ki lehetne az „alapító atyja”. A közönségből el is hangzott egy érdekes kérdés:

– Mi a neológia „nullpontja”? Ha meg kellene határozni a kezdetet és az alapítót, akkor mikor volt a kezdet és ki volt az alapító?

Biró Tamás erre ezt válaszolta: a haladó zsidó irányzat kialakulásának kezdetére szimbólumokat és szimbolikus aktusokat meg lehetne határozni, az „alapító” lehetne például Löw Lipót rabbi, hiszen ő mondott magyar nyelvű drósét először, történetesen Nagykanizsán, ahová az akkori közösség hívására ment rabbinak. Az „alapítás” időpontja pedig lehetne a Löw Lipót által elmondott első magyar nyelvű prédikáció dátuma. (Löw Lipót 1841-46 között volt a nagykanizsai hitközség rabbija. Az első magyar nyelvű zsinagógai prédikációjának dátuma az 1840-es évek elejére tehető – K. Zs.) Biró Tamás hozzátette: ugyanilyen szimbolikus volna, ha a neológia „alapítását”  a Dohány utcai zsinagóga 1859-es felavatásához rögzítenénk, de jelképes dátum lehetne a pesti rabbiképző 1877-es megnyitása is. 

A fentieket Biró Tamás ebben a kérdésfeltevésben foglalta össze: a neológ zsidó identitásunkat határozzuk meg előbb, és ahhoz keressünk dátumot; vagy pedig egy szimbolikus dátumot jelölünk ki, és ahhoz képest határozzuk meg a neológ zsidó  identitásunkat? Sokat segít a gondolkodásban, ha alaposan tanulmányozunk két fontos szöveget. Az egyik Guttmann Mihálytól a Sulchan Aruch és a magyar zsidóság, a másik pedig Kecskeméti Lipót: Egy zsidó vallás van-e, több-e? című könyve. „Schweitzer Józseftől és a fiától, Gábortól azt tanultam, hogy ez a két könyv alapmű a neológiában” – tette hozzá Biró Tamás.

Ebből a rövid összefoglalóból is kitűnik: rendkívül gondolatébresztő, hasznos és nagyon is aktuális téma került terítékre a Hunyadi téri zsinagógában. Várjuk a folytatást!

Fotók: M. Schmidt János / Mazsihisz

---