Mementó a Pauk család tiszteletére Nagykanizsán
Ünnepélyes keretek között avattak emléktáblát Nagykanizsa városában, a Csengery út 1. szám alatti lakóház falán, a Pauk család emlékére, amiről a Kanizsa Médiaház számolt be. A megemlékezést a Nagykanizsai Zsidó Hitközség szervezte, hogy méltó módon idézze fel egy, a helyi közösség életében egykor meghatározó szerepet betöltő zsidó család történetét.
Az egykori lakók jelentős szerepet vállaltak a város gazdasági, kulturális és társadalmi fejlődésében. A 19. század második felétől a 20. század első feléig Nagykanizsa virágzó zsidó közössége aktívan hozzájárult a település arculatának formálásához – az építészettől a gyógyításon át a kulturális életig számos területen hagyva maradandó nyomot.

A Pauk család is e közösség megbecsült tagjai közé tartozott. A családfő, Pauk Vilmos, valamint fia, Miklós mérnökként dolgoztak, míg Magdolna és Anna a művészetek terén bontakoztatták ki tehetségüket. Életútjuk jól tükrözi a helyi zsidóság társadalmi beágyazottságát és azt a tragikus törést, amelyet a 20. század közepének vészkorszaka jelentett. A holokauszt pusztítását követően a családból egyedül Anna tért vissza a városba, ahol a zenei pályán talált új otthonra.

A vasárnapi eseményen jelen voltak a család leszármazottai, egykori tanítványok, a helyi közösség tagjai, valamint a Nagykanizsai Zsidó Hitközség is. A felszólalók hangsúlyozták: az emléktábla nem pusztán a tragédiára kíván emlékeztetni, hanem arra az emberi és közösségi teljesítményre is, amely a Pauk család életét jellemezte. Példájuk a mai napig irányt mutat abban, miként lehet elkötelezetten szolgálni a közösséget, miközben megőrzik az emberi méltóság és szolidaritás értékeit.

A megemlékezésen közreműködött a Farkas Ferenc Zene- és Aranymetszés Alapfokú Művészeti Iskola is, az eseményen pedig elhangzott Pauk Anna Két lélek című verse, amely személyes hangvételével tovább mélyítette az emlékezés élményét.

A szervezők jelezték: a jövőben további emléktáblák elhelyezését is tervezik, hogy Nagykanizsa zsidó múltjának alakjai és történetei méltó módon maradhassanak jelen a város emlékezetében.
Forrás: Kanizsa Médiaház
Kapcsolódó cikkek
Mi van, ha magunkon nevetünk? – Réz András az UNSEREINER-ről
Kicsoda az ember? Meghalt Hankiss Ágnes