Meghívó Kellér Dezső író, konferanszié emléktáblájának avatására

Negyven éve hunyt el Kellér Dezső – és vele együtt egy darab Budapest is eltűnt, amely azonban emlékezetünkben ma is él. Vannak emberek, akik nemcsak egy életet élnek végig, hanem egy egész korszakot hordoznak magukban. Kellér Dezső ilyen ember volt.

Személyében a régi Budapestet is magával hozta, valami fáradt csillogást, az Erzsébet- és a Józsefvárost, az Otthon-kört, a Japánt, a Ligetet, Krúdy Gyulát, Szép Ernőt és Türk Bertát, majdnem nyolcvan évet, s mindazt, ami közben e világvárosi, szűk hazában történt, egy kis lőporfüstöt az ostrom idejéből és némi enyhe parfümillatot a Király Színházból… – ezt a remekbe szabott jellemzést a Kellér Dezsőről szóló nekrológjában írta Galsai Pongrác az Élet és Irodalom 1986. október 3-i számában. 

Kellér Dezső nemcsak megélte ezt a korszakot – ő maga is formálta. Íróként, konferansziéként, humoristaként a magyar kabaré egyik meghatározó alakja volt, akinek jelenléte önmagában mosolyt csalt a közönség arcára. Egy olyan világ képviselője volt, amely már eltűnőben volt, mégis tovább tudta adni azt egy másik korszak közönségének. Egy generációnak sokat jelentett, ma azonban egyre kevesebben emlékeznek rá – talán azért is, mert az a közeg és műfaj, amelyben igazán otthon volt, mára megváltozott.

Ez az emléktábla nemcsak egy embernek állít emléket, hanem egy egész világnak is – annak a Budapestnek, amelyet ő képviselt.

Emlékezzünk rá, és arra a különös, egyszerre derűs és kicsit szomorkás mosolyra, amely az ő sajátja volt.

Címlapkép: Horvát Éva / MTI

---