Megemlékezést és emléktábla-avatást tartottak Putnokon
Megemlékezést és emléktábla-avatást tartottak Putnokon, felidézve az elpusztított helyi zsidó közösség emlékét – és azt a hiányt, amely mindig és mindenkor kísérteni fogja a települést. Elég csak ránézni a szomorú sorsú egykori zsinagógára: élő közösség nélkül ma már csupán komor árnyéka egykori önmagának, tőből kiszakított életek szürke visszhangja.
Az eseményre a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) és a helyi önkormányzat közös szervezésében került sor. A megemlékezés előkészítésében és a helyszíni munkálatokban kiemelkedő szerepet vállalt Gordon Gábor, a Mazsihisz megemlékezések szervezéséért felelős munkatársa, akinek elkötelezett munkájának köszönhetően több várost követően Putnokon is méltó megemlékezésre került sor.
A Serényi László téren tartott avatáson Koszta Péter alpolgármester köszöntötte a jelenlévőket. Beszédében felidézte: a zsidóság jelenléte a településen a 19. század közepétől vált meghatározóvá, az első ismert letelepülő Herschl Mózes volt. A közösség – bár jogi és gazdasági korlátozások között – gyorsan megtalálta helyét: kereskedők, iparosok és vállalkozók révén jelentős szerepet játszott Putnok gazdasági életének megszervezésében.
A 20. század első felére virágzó közösség jött létre: az 1920-as években több mint száz zsidó kereskedő működött a városban, 1928-ban pedig 672 főt számlált a hitközség. A fejlődést azonban megtörték az egyre szigorodó antiszemita törvények, majd a háború évei. Az alpolgármester emlékeztetett: 1944-ben a gettósítást és deportálást követően 365 putnoki zsidót hurcoltak Auschwitzba. „Ez a szám nem csupán statisztika – 365 emberi élet, 365 megszakított sors” – fogalmazott.
A megemlékezésen beszédet mondott Markovics Zsolt főrabbi is, aki megrendítő példán keresztül idézte fel a végzetes 1944-es tavaszt. Elmondta: alig két hónappal azután, hogy a családok még együtt ülték a széderestét, és a gyermekek a „Má nistáná” kérdését énekelték – „miben különbözik ez az éjszaka a többitől?” –, már Auschwitz-Birkenau rámpáján álltak, ahol nem ők kérdeztek, hanem őket kérdezték: „Wie alt bist du?” vagyis „Hány éves vagy?” A válasz pedig életet vagy halált jelenthetett.
Prof. Dr. Grósz Andor, a Mazsihisz elnöke beszédében hangsúlyozta:
A holokauszt története nemcsak arról szól, hogy mi történt, hanem arról is, hogy mit nem engedhetünk többé megtörténni.
Hozzátette: a zsidó hagyomány számára az emlékezés nem pusztán múltidézés, hanem jelenidejű cselekvés, amely a jövő védelmét szolgálja. Felidézte azt is, hogy az egykori putnoki zsinagóga falai között egykor közösségi élet zajlott – ma azonban a hiány jelenléte vesz körül bennünket.
A rendezvényen Prof. Dr. Karsai László történész személyes hangvételű beszédet mondott, amelyben a múlt feldolgozásának felelősségéről szólt.
A megemlékezés ezt követően a putnoki zsidó temetőben folytatódott. Markovics Zsolt főrabbi itt arról beszélt: generációról generációra újra és újra felmerül a kérdés, hol volt Isten Auschwitzban – de legalább ilyen fontos kérdés az is, hogy hol volt az ember. Ez utóbbit – hangsúlyozta – nem tesszük fel elég gyakran.
Prof. Dr. Grósz Andor a temető kapcsán a csend jelentőségét emelte ki: ez a hely nemcsak a nyughely, hanem az emlékezet tere is, ahol a múlt és a jelen találkozik. Felidézte: sokaknak nem adatott meg a sír, nevüket és történetüket már csak az Örökkévaló őrzi teljes bizonyossággal.
A megemlékezés végén Markovics főrabbi gyászimát mondott, majd elhelyezték az emlékezés köveit. Az eseményen közreműködtek a Péczeli József Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola diákjai.
Putnok zsidó vallási életének jelentőségét jelzi, hogy itt működött Tannenbaum Jakab rabbi is, aki 1825. április 25-én Szendrőn született, és 1896. december 3-án Putnokon hunyt el. Az 1873-tól Putnokon szolgáló rabbi híres jesivát tartott fenn, meghatározó alakja volt a település egykori szellemi és vallási életének. A megemlékezés alkalmával Prof. Dr. Grósz Andor az ő sírját is felkereste a putnoki zsidó temetőben.
A temető sírjainak helyreállításában jelentős szerepet vállaltak a kanadai és amerikai leszármazottak, köztük a Tannenbaum csodarabbi rokonságának tagjai. Támogatásukkal nemcsak a temető megőrzéséhez járultak hozzá, hanem jelenlétükkel is erősítik az emlékezés folytonosságát, hiszen rendszeresen felkeresik a helyszínt.
Szöveg: Zucker-Kertész Lilla
Fotók: Putnok Város Facebook-oldala, Mazsihisz
Kapcsolódó események
Régi idők modern tanúja: szomorú búcsú Székely Gábortól
Kicsoda az ember? Meghalt Hankiss Ágnes
