Megemlékezés az ibrányi zsidó közösségről

Az esemény szervezésében meghatározó szerepe volt Gordon Gábornak, a Mazsihisz megemlékezésekért felelős munkatársának. A program az egykori posta épületénél kezdődött, ahol az emléktáblát felavatták. A helyszín különös jelentőséggel bír: a közelben állt egykor az ibrányi zsinagóga, amely a közösségi és vallási élet központja volt.

A megemlékezésen köszöntőt mondott Trencsényi Imre polgármester, aki beszédében hangsúlyozta: az emlékezés nem csupán kegyeleti aktus, hanem közös felelősség is. Felidézte, hogy egykor virágzó zsidó közösség élt a városban, amely jelentősen hozzájárult Ibrány fejlődéséhez, és amelynek emlékét ma már főként az épületek és a fennmaradt történetek őrzik. Mint fogalmazott,

az emlékezés nem merülhet ki a múlt felidézésében, hanem erkölcsi cselekedet is: annak kimondása, hogy ami történt, soha többé nem történhet meg.

Beszédet mondott Prof Dr. Grósz Andor is, aki kiemelte: a zsidó hagyományban az emlékezés jelenidejű cselekvés, amely a jövő védelmét szolgálja. Hangsúlyozta, hogy a holokauszt nemcsak a zsidóság, hanem az egész emberiség tragédiája volt, és a gyűlölet, a kirekesztés és a közöny következményei ma is hatnak. Felidézte az ibrányi zsidóság történetét is: a 19. század végén mintegy 350 fős közösség a második világháború idejére megfogyatkozott, majd 1944 májusában mintegy 250 embert hurcoltak el a nyíregyházi gettóba, onnan pedig Auschwitzba. A háború után a közösség már nem tudott újjáéledni.

A rendezvényen közreműködött többek között Gerendás Péter, valamint helyi kulturális szereplők is, az emléktáblánál pedig elhelyezték a kegyelet virágait és az emlékezés köveit.

A megemlékezés ezt követően az óvoda utcai zsidó temetőben folytatódott. Itt Grósz Andor arról beszélt: a temető nem csupán a nyugalom helye, hanem a múlt és jelen találkozásának szent tere. Külön kiemelte azok emlékét, akiknek nem adatott meg a végtisztesség, mert a holokauszt során pusztultak el, és sírjuk nem ismert. „A mi feladatunk, hogy ne engedjük, hogy ez a csend feledéssé váljon” – fogalmazott.

A beszédek központi üzenete egyértelmű volt: az emlékezés közös felelősség, amely túlmutat a múlton, és a jövő alakításának alapja. Az ibrányi esemény nemcsak egy közösség elvesztett tagjaira emlékeztetett, hanem figyelmeztetés is volt: a gyűlölet és a közöny következményei ellen csak tudatos emlékezéssel és közös fellépéssel lehet védekezni.

A temetőben dr. Verő Tamás főrabbi személyes hangvételű beszédet mondott. Szavait különösen megindítóvá tette, hogy dédnagymamáját ebből a városból hurcolták el, így családi érintettsége is megjelent mondandójában.

Az esemény méltóságteljes lezárásaként a résztvevők a temetőben is elhelyezték az emlékezés köveit, kifejezve tiszteletüket mindazok iránt, akik egykor Ibrányt tekintették otthonuknak.

---