Mártír megemlékezések a magyar vidéki városokban – Nagykáta, Békéscsaba, Sopron, Kaposvár, Veszprém

Nagykáta

A nagykátai izraelita temetőben tartott megemlékezésen Fényes Nándor alpolgármester osztotta meg gondolatait, hangsúlyozva az emlékezés fontosságát és a felejtés elutasítását.

A szertartást Prof. Dr. Róna Tamás főrabbi vezette, aki beszédében a történelmi felelősség és a gyász jogának fontosságát emelte ki:

Nincs kollektív bűnösség, nincs bűnös nemzet, nincs bűnös város. Vannak viszont fájdalmas történelmi tények. A fájdalmat csökkentheti, ha megadatik a végtisztesség és a gyász joga.

A megemlékezéshez kapcsolódva Dornbach Alajos korábbi gondolatait is idézték a helyi felelősség és történelmi szembenézés kapcsán.

Békéscsaba

A békéscsabai ligeti zsinagógában tartott eseményen Lukácsné Moskovitz Tamara, a helyi hitközség elnöke, Varga Tamás alpolgármester, valamint Károlyi K. László, a Mazsihisz-BZSH főigazgatója mondott beszédet. A mártíristentiszteletet Markovics Zsolt főrabbi vezette.

Az emlékezés közös felelősség – hangsúlyozta Károlyi K. László.

Lukácsné Moskovitz Tamara felidézte a deportálások pontos történeti pillanatát, köztük az 1944. június 26-i békéscsabai szerelvény indulását, amely több ezer embert szállított Auschwitzba.

A személyes emlékezés is hangsúlyt kapott: Farkas Marianna családi történetén keresztül idézte fel a túlélés és veszteség generációkon átívelő tapasztalatát. Elmondása szerint családja tagjai közül többen deportálásban és munkaszolgálatban szenvedték végig a háborút, míg mások visszatértek a táborokból.

Sopron

A soproni zsidó temetőben tartott megemlékezésen dr. Farkas Ciprián polgármester és Büchler András, a Soproni Zsidó Hitközség elnöke mondott beszédet.

Büchler András kiemelte a város egykori zsidó közösségének elvesztését és annak kulturális hatásait:

Ők hiányoznak nekünk, a közösségnek, és hiányoznak az egész városnak.

A polgármester hangsúlyozta, hogy a zsidó közösség hozzájárulása Sopron fejlődéséhez és kulturális örökségéhez elválaszthatatlan a város történetétől. A megemlékezés végén a résztvevők a zsidó hagyomány szerint köveket helyeztek el az emlékezés jeleként.

Megható, személyes hangvételű gondolatokat osztott meg Meir Grünwald, aki felidézte: családjában generációkon át éltek a soproni emlékek, és sokat meséltek neki a város egykori zsidó közösségéről, valamint az ott megélt családi történetekről. Hangsúlyozta, hogy a múlt megőrzése és továbbadása kiemelten fontos, és számára Sopron ma is a családja gyökereinek szimbolikus bölcsője, amelynek örökségét az utódok viszik tovább.

A megemlékezésen felszólalt Timár Olivér, a Soproni Zsidó Hitközség rabbija is, aki saját családi kötődésein keresztül beszélt a városhoz és a térséghez fűződő kapcsolatáról. Beszédében az örökség megőrzésének, a folytonosság fenntartásának és az utódokra háruló felelősségnek a jelentőségét emelte ki.

A kántori teendőket Rónai Gábor látta el.

Kaposvár

A kaposvári zsidó temetőben Szita Károly polgármester, Róna László, a Kaposvári Zsidó Hitközség elnöke, Radnóti Zoltán főrabbi, valamint Gál Attila vallási vezető mondtak beszédet. A megemlékezésen jelen volt többek között Molnár Gábor dandártábornok és Peterner Péter alezredes is.

Róna László hangsúlyozta a vidéki zsidóság elvesztésének pótolhatatlan hiányát:

Az emlékezés és emlékeztetés nem csak zsidó ügy, egyúttal magyar fájdalom is.

Radnóti Zoltán arra hívta fel a figyelmet, hogy az emlékezet fenntartása erkölcsi kötelesség:

Amíg kimondják a neveket, addig a gyűlölet nem győzedelmeskedhet.

Szita Károly beszédében a történelmi folyamatokra reflektált, kiemelve, hogy a holokauszt nem a deportálásokkal kezdődött, hanem a társadalmi közöny és előítéletek fokozatos erősödésével. Gál Attila a közösségi sorsvállalás fontosságát hangsúlyozta, kiemelve az emlékezés folyamatos jelenlétét.

Veszprém

A veszprémi Brusznyai úti zsidó temetőben tartott megemlékezésen Porga Gyula mondott beszédet. A rendezvény a város és környéke 1944-ben elhurcolt és meggyilkolt zsidó lakosainak állított emléket, akik közül több ezren a gettósítást követően Auschwitz-Birkenauba kerültek, és csak töredékük térhetett vissza a háború után.

A polgármester hangsúlyozta, hogy a történelmi tragédiákkal való őszinte szembenézés nemcsak erkölcsi kötelesség, hanem a jövő egyik alapfeltétele is. Úgy fogalmazott: a múlt feldolgozása és megőrzése nélkül nem építhető egészséges közösség, és az emlékezés egyben figyelmeztetés arra is, hogy a kirekesztés és az embertelenség soha többé ne ismétlődhessen meg.

Utána Dr. Verő Tamás főrabbi osztotta meg gondolatait. Beszédében hangsúlyozta, hogy a holokauszt nem pusztán történelmi események sorozata, hanem emberi sorsokból áll: nevekből, arcokból és családokból, amelyek mind egy-egy teljes világot jelentettek.

A zsidó hagyományban az emlékezés nem puszta kötelesség, hanem parancs. – emlékezz, hogy ne engedjük, hogy az áldozatok másodszor is eltűnjenek az emberi emlékezetből – fogalmazott a főrabbi.

A kántori teendőket dr. Nógrádi Gergely főkántor látta el. A megemlékezésen a résztvevők fejet hajtottak mindazok előtt, akik az elviselhetetlen szenvedések közepette is életükkel tettek tanúságot az emberi méltóságról.

Címlapkép: dr. Nógrádi Gergely főkántor és dr. Verő Tamás főrabbi. Fotó: vehir.hu

---