Martin Buber: Én és Te

A zsidó történelem és kultúra története ünnepek és tragédiák, szétszóratás és újjászületés, kulturális és tudományos eredmények gazdag szövedéke. Cikksorozatunk hétről hétre olyan évfordulókat idéz fel – a hanukai fényektől a portugáliai kiűzetésen és az 1867-es emancipáción át Mátyás király udvaráig –, amelyek új nézőpontból világítják meg közös örökségünket. Peremiczky Szilvia írásai emellett a jelen kérdéseire is reflektálnak, Izrael és az antiszemitizmus mai jelenségeit is kontextusba helyezve.

Megjelent: 2026. június 19. 09:00 / Frissítve 2026. június 18. 12:18

1965. június 13-án hunyt el Martin Buber (1878-1965), a huszadik század egyik legjelentősebb vallásfilozófusa, a dialógusfilozófia képviselője, akinek hatása messze túlmutat a filozófián és a vallástudományokon is, és aki jelentős mértékben járult hozzá az emberi kapcsolatokról formált gondolkodásunkhoz.

Buber vallásos családban született, 1896-tól a bécsi egyetemen tanult filozófiát, művészettörténetet és germanisztikát, és Bécsben ismerkedett meg a cionizmussal is. 1938-ban alijázott, Jeruzsálemben telepedett le, és a Héber Egyetem professzora lett. Tudományos munkásságának középpontjában a hagyományos zsidó gondolkodás és a nyugati filozófia, tudomány összeegyeztetésének kísérlete állt, és Franz Rosenzweiggel együtt – akivel közösen kezdték el 1925-ben a zsidó Biblia új német fordításának elkészítését – egyik megteremtőjévé vált a modern vallásfilozófiának.

Buber munkásságát legtöbbször a perszonalizmussal és a vallásos egzisztencializmussal hozzák kapcsolatba, de leginkább a vallási hagyományok értelmezése foglalkoztatta, és az a kérdés, hogy a vallások szellemi tartalma hogyan közvetíthető az ember felé (Papp 2025, 9). A zsidó hagyomány és konkrétan a haszidizmus alapvetően meghatározta gondolkodását, így Én és Te című, 1923-ban megjelent munkáját is, amelynek legfontosabb gondolatai, hogy mindenkiben és mindenben meg kell látnunk a Te-t; a Te-vel az ember dialógusba lép (szemben az Az-zal), és „hogy Én önmagában nincsen, csak az Én-Te alapszó Én-je és az Én-Az alapszó Én-je van.” (Buber 1999, 15). Csak az Én és Te viszonya, az embertársainkhoz fűződő viszony teheti lehetővé kapcsolatunkat Istennel is. Claire E. Sufrin tanulmányában rámutat, hogy Buber célja annak bemutatása, hogy a zsidó hagyomány az Istennel való dialogikus kapcsolaton alapul (Sufrin 2017, 76).

Az Én és Te viszonya nemcsak egyes pszichológiai elméletekre, de a pszichoterápiás gondolkodására is óriási hatást gyakorolt. Rollo May, az egzisztenciális pszichológia legjelentősebb személyisége Buberre utalva komoly hiányként emeli ki, hogy

„a pszichoanalízisben […] nem volt megfelelő helye az Én-Te kapcsolatnak sem” (May 2024, 28), majd rámutat, hogy „világos immár, mennyire indokolt, amikor azt hangsúlyozza Martin Buber […] –, hogy az emberi lényt képtelenség megérteni úgy, ha a társas tényezőket kihagyjuk a számításból.” (May 2024, 43).

Buber gondolkodásának tudományokat átívelő hatását bizonyítja, hogy különböző konferenciák, szimpóziumok foglalkoznak a humanisztikai és társadalomtudományokra gyakorolt hatásával. A 2020-ban, a University of London által szervezett nemzetközi Buber-olvasás szeminárium egyik résztvevője, Papp Szilvia Anikó úgy fogalmaz, hogy a szeminárium egyik fő kérdése az volt, „hogy a buberi gondolkodásmód, a dialógusfilozófia hogyan hat ma a tudományok területén, hogyan hat az interdiszciplinaritásra, a kommunikációra, a vallási párbeszédre, a pszichoterápiás gyakorlatban, a nevelésben, és más tudományterületeken.”. Buber szemlélete „nem egy-egy tudományterülethez kötődik, nem valamely partikuláris tematika határozza meg, hanem a létszemléletre vonatkoztatott dialógus elve, amelynek működtetése és fenntartásának igénye létfontosságú az emberi kommunikációban és gondolkodásban minden tudományterületen és a tudományon kívül is, és felfogható általános értelmezési elvként is.” (Papp 2025, 11).

Peremiczky Szilvia írása

Források, felhasznált irodalom:

Biró Dániel. 1999. Martin Buber dialógusfiozófiája. In: Buber, Martin. 1992. Én és Te. Európa, Budapest.
Buber, Martin. 1999.: Én és Te. Európa, Budapest.
Kőváry Zoltán. 2025. Az egzisztenciális pszichológia története és irányzatai. Bevezetés az egzisztenciális pszichológiába 1. Scolar, Budapest, pp. 87-91.
May, Rollo. 2024. A létezés felfedezése. Park Könyvkiadó, Budapest.
Mendes-Flohr, Paul. 2019. Martin Buber – A Life of Faith and Dissent. Yale, New Haven & London
Papp Szilvia Anikó. 2025. Dialógusok Jób könyvében. Doktori disszertáció, OR-ZSE, kézirat.
Sufrin, Claire E. 2013. History, Myth, and Divine Dialogue in Martin Buber’s Biblical Commentaries. In: The Jewish Quarterly Review, Vol. 103, No. 1 (Winter 2013), pp. 74–100.