Tóramagyarázat: Dr. Radvánszki Péter rabbi

Mit tanulunk a sivatagi Szentély leírásából? A Talmud például etikai tanulságokat von le a Szentély tárgyaiból. A legfontosabb ezek közül a frigyláda, amelynek aranybevonatúnak kellett lennie, mind belül, mind kívül (Exodus 25:11). Azért arany belül is, hogy azt tanítsa:

„az ember legyen olyan kívül, mint amilyen belül”

vagyis ne legyen képmutató. (bJóma 72b).

De nem csupán az emberről beszél a Szentély, hanem a világról is.

„Templom a természet…”

olvassuk Baudelaire versében.

És valóban, erdőn-mezőn-tengerparton sokszor az áhítat és a szentség érzete jár át minket. A zsidó hagyomány is tükrözi ezt a gondolatot: a Szentély – midrások szerint – magába foglalja a Természetet. A falát alkotó cédrusokból gyümölcsök és virágzó ágak nőnek ki, hogy a szolgálatot teljesítő papok esztétikai és gasztronómiai értelemben se szenvedjenek hiányt – csakúgy, mint Ádám és Éva az Édenkertben.

A zsinagógáinkra használt talmudi kifejezés a „mikdás meát” a kis Szentély. Vagyis a Szentély utódjai a zsinagógák: szent helyek, amelyeket megtölt a Jelenlét, ahol a Szentség törvényei szerint viselkedünk, imádkozunk és tanulunk.