Nászó - Tóramagyarázat Verő Tamás főrabbitól

– Má nistáná hálájlá háze? Miben különbözik ezen este a többi estétől? – hangzik fel peszah első két napjának vacsoráján, a hágádá felolvasásakor a közismert mondat, ének. Kevésbé vallásos zsidó emberek nagy része is megüli a szédert, és a tálon előkészített ételek szimbolikáját ugyanúgy ismeri, mint a három pászka előírását, amit odahelyezünk az ünnepi asztalra.

Három ősapa, a manna és a három törzs szokott lenni a legtöbbet hivatkozott magyarázat, a hármas számra. Kohén, Lévi és Iszráél. A kohaniták a papi szolgálatot látták el a Szentély fennálása idején, és az ő segítőjik voltak a leviták. (Temetőinkben sétálva a két áldó kéz az előbbi, és a kancsó az utóbbi származásra utal. Igen, ezek az apai ágon öröklődő eredetet jelzik.)

Nászó hetiszakaszában pontos számot olvashatunk a népszámlálásnál: 8.580 fő 30-50 közötti levita volt, akik a Miskán, azaz a Sátorszentély szállításának tényleges munkáját végezik. Nekik különleges feladatuk volt a szokásos munkájuk mellett. Hogy mi? Pillanat. Előbb szintén ebben a hetiszakaszban felolvasott részt idéznék. Mózessel tudatja az Örökkévaló a názirra vonatkozó törvényt – a názir olyan férfi, aki esküvel lemond a bor fogyasztásáról, a hajvágásról, és a halott érintéséről.

Nekünk is ezen a szombaton magunkra kell vennünk (minden hátsó szándék nélkül) a leviták munkáját, a segítséget. Ott kell állnunk minden esetben, amikor a zsidóságnak szüksége van ránk, és ez minden pillanatban így van. Minden férfira és minden nőre szüksége van az Örökkévalónak, a zsidó népnek. Saját erőnkhöz képest, önként segítsünk.