Bámidbár – Tóramagyarázat Radnóti Zoltán főrabbitól

Melyik a legfontosabb nap az életünkben?

A születésnapunk? A brit mila? Vagy a bár micvá? Esetleg az első csók? A házasság? A gyermekeink megszületése?

Egyszer a feleségem azt mondta a lányomnak, hogy valamelyik ünnepre kap majd egy ékszert. Mikorra kéri? Melyik napon jelent majd számára egy különleges spirituális élményt egy új ékszer? Ros Hásáná? Jom Kipur? Pészáh? Sábát? Szülinap?

Mit csinál ilyenkor a lányom?? Megkérdezi a rabbiját, azaz engem…

Furcsa választ adtam: MA!

Majd hozzá tettem, hogy „mindig meg kell találnod a legközelebbi alkalmat minden pozitív dologra!”

Mi az üzenetem? Csinálj ma micvákat!

Van rengeteg hely, ami „zsidóilag” kietlen, ahol nincs semmi szentség. Bár lehet, hogy csodásan éreznénk magunkat, vannak fák, kertek, színek és szépség. Ám a lélek számára mégis puszta sivatag.

Ha a zsidó ember egy ilyen helyre kerül, attól még ne gondolja azt, hogy akkor ő már nem is lehet zsidó, nem tudna micvákat tartani, stb…

A Tóra azt tanítja: a szellemiséget önmagunk teremtjük meg. Ha ez nincs meg, akkor szép lassan mi magunk engedjük el az ősi hagyományt. És a végén már az alapokat is otthagyjuk.

Sokszor hallottam, „itt nem lehet jó zsidónak lenni”. „Messze van a zsinagóga, a kóser bolt, stb.” stb. Ez a hetiszakasz pont erről az érzésről szól! A válasz: „bámidbár” – a sivatagban.

Azt írja a Tóra, hogy a leviták szétosztják maguk között a munkát és a tárgyakat az Istenszolgálathoz.

Sőt!

Az egész Tóra arról mesél, miként vándoroltak a zsidók 40 évig a sivatagban, és arról, hogy bárhol is letelepednek, rögtön felépítik a „pusztai szentélyt”.

A sivatagban…

Ott, ahol nemhogy szentség, de még élet sincs. ÉS a zsidók minden helyen felépítenek egy mobil szentélyt. majd szétszedik, cipelik tovább, majd újra építik… 40 éven át… a sivatagot Szentéllyé teszik

Ilyen a mi életünk. Van rengeteg hely, ahová a Tóra vagy az Isten szava nem ér el. Ám ha mi odamegyünk, akkor az már nem lesz egy szellemi sivatag. Van erőnk és lehetőségünk, hogy megszenteljünk egy helyet. A tóra és a zsidóság fényét oda vigyük.

Éppen ezért mindig az aznap a legfontosabb az életben. És az adott pillanat a legfontosabb pillanata a napnak.

Mert én most tudom megcsinálni. Én most tudok kapcsolódni Istenhez. Bárhol és bármikor.

---

Kapcsolódó hetiszakaszok

---