Magyar zsidók a nagyvilágban: karanténinterjúk

Lánchidi Péter művészettörténész Izraelben tanul, a Ben Gurion Egyetem PhD-hallgatója, egy kollégiumban éli át a járvány napjait. Ő is küldött nekünk egy rövid beszámolót napjairól, vele zárul a sorozatunk. 

Ez az írás két héttel ezelőtti, azóta Izraelt is kinyitották és az ország viszonylag szerencsésen vészelte át, jól kezelte a válságot. Ez a szép beszámoló erre emlékeztet, reméljük, hosszú távon is sikerül elkerülni a még nagyobb bajokat.

„Vallási-közösségi eseményeken ritkán veszek részt mostanában, új szokásokat sem igazán vettem fel, de eddigi vonzalmaim egy része intenzívebbé vált, főleg az online koncertközvetítések hallgatása. Szilasi László könyvét olvasom, Luther kutyái – nem épp a legüdítőbb olvasmány karantén idejére, de igazán nagy könyvélmény. Naturalisztikus pontossággal mutatja be, hogy az, amit a legintellektuálisabb és egyedibb részünknek gondolunk: az „énünk”, a személyiségünk valójában mennyire hétköznapian materiális tényezők függvénye.

Ami az itteni hétköznapok ritmusát illeti: kollégiumban lakom, itt viszonylag lazán kezelik a korlátozásokat: az emberek összejárnak, főznek stb. Az utcán többé-kevésbé fegyelmezettek, például viselnek maszkot, ha van a közelükben valaki, de alapvetően kevés embert látni. Hasonló a helyzet a kampuszon is, ahová kutatni be lehet menni.

Az első utam, ha véget ér majd a járvány, feloldják a korlátozásokat, a könyvtárba vezet majd, az első dolgom, ha mehetek, a családom meglátogatása lesz.”

---