Ma van az üldözötteket mentő Salkaházi Sára vértanú emléknapja

Édesapja, Schalkház Lipót korán meghalt, édesanyja igazgatósági tagként dolgozott tovább a részvénytársasággá alakított kassai Schalkház Szállónál, amely a művészek kedvelt találkozóhelye volt és ebből a jövedelméből nevelte három gyermekét. Sára Kassán végezte iskoláit, tanítói diplomát szerzett és egy évig tanított is. Amikor az első világháború után Kassa az újonnan létrejött Csehszlovákiához került, és a csehszlovák kormány hűségesküt követelt a pedagógusoktól is, Sára ezt megtagadta, amiért el kellett hagynia a pályát.

1927-ben ismerkedett meg a Slachta Margit alapította Szociális Testvérek Társasága rend kassai tagjaival, és ez új irányt szabott az életének. 1929-ben elfogadták jelentkezését novíciának. A szegvári rendházhoz csatlakozhatott, de az 1930 pünkösdjén tett első fogadalma előtt néhány hónapot még Kassán töltött, ahol a helyi Karitászt szervezte. Hatalmas munkát végzett, a karitász vezetésén kívül heti huszonhat órában tanított, gyermekkonyhát, kegytárgyüzletet, szegényházat felügyelt, és szerkesztette a Katholikus nő című folyóiratot. 1937-ben jelentkezett missziós munkára a Brazíliában élő magyar bencések mellé, és Slachta Margit el is engedte volna, de ehhez magyar állampolgárságot kellett kapnia. Ezért 1937-ben végleg Budapestre költözött. A missziós utat azonban a második világháború körüli politikai események meghiúsították.

1941 elejétől a Katolikus Dolgozó Nők és Leányok Szövetsége országos vezetője lett. Szerkesztette a mozgalom lapját, gyűléseket, lelkinapokat tartott az országban, három év alatt öt új szegényotthont nyitott összesen háromszáz személyre, és elkezdte a Munkásnő Főiskola építését.

A Szociális Testvérek mintegy ezer üldözöttet bújtattak az összes rendházukban. Közülük majdnem százat személyesen Sára nővér mentett meg többek között azzal, hogy hamis papírokat szerzett az üldözötteknek.

A vészkorszakban a budapesti Bokréta utcai a Katolikus Nővédő Otthont vezetője volt, ahol szintén bújtattak zsidókat. 1944. december 27-én nyilasok vették körbe az otthont, négy embert és Bernovits Vilma hitoktatót is őrizetbe vették. Sára nővér az akció végén érkezett, de nem menekült el, így őt is magukkal vitték. A foglyokat a Fővámház elé terelték, levetkőztették és a Dunába lőtték.

Hősies embermentő tevékenységéért a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet 1969-ben felvette a Világ Igazai közé. 1996-ban, bátor magatartása és helytállása elismeréséül a belügyminiszter posztumusz „Bátorság érdemjelet” adományozott neki. 2010-ben a Fővárosi Közgyűlés a pesti alsó rakpartnak a Szabadság híd és a IX. kerületi Közraktár utca közötti szakaszát róla nevezte el. 2013-ban szobrot avattak a tiszteletére szülővárosában, a kassai Szent Erzsébet-dómban.

Felhasznált forrás: Wikipédia

---