Ma 135 éve halt meg Joachim Oppenheim rabbi, a Toledot ha-Misna szerzője
Mára elhalványult az emléke, de a maga korában a zsidó tudományosság egyik vezéralakjának számított Joachim Oppenheim, aki egy ideig Kecskeméten is szolgált rabbiként. Egyike volt azoknak a modern zsidó tudósoknak, akik a rabbinikus irodalmat a maga történeti fejlődésében vizsgálták. Nagy szerepet játszott a héber nyelvű újságírás és irodalom terjesztésében, hiszen tudta: a héber a zsidó identitás egyik legfontosabb tartópillére. Oppenheim rabbi 1891. április 27-én halt meg 58 évesen. Legyen áldott az emléke!
Joachim Oppenheim egy rabbidinasztia leszármazottjaként, 1832-ben született Ivančice (ma: Csehország) városában. A kor szellemének megfelelően kettős neveltetést kapott: a hagyományos tórai-talmudi ismereteket apjától (aki szintén rabbi volt) szerezte meg, majd jesivákban tanult, de világi tanulmányokat is folytatott, a bécsi egyetemen filozófiát hallgatott. 1858-tól Kecskeméten szolgált rabbiként, majd 1868-ban visszatért Morvaországba, ahol Třebíč (Trebitsch) rabbija lett, ahol haláláig élt.
Tudományos írásaiban a kritikai történeti kutatást ötvözte mély teológiai ismereteivel: munkásságának egyik sajátossága, hogy a rabbinikus irodalmat a maga történeti fejlődésében vizsgálta, ami akkoriban újszerű megközelítést jelentett. Munkái illeszkedtek a 19. századi zsidó vallási irányzatok – különösen az ortodoxia és a reform – közötti élénk szellemi vitákhoz. Bekapcsolódott a kor zsidó irányzatainak élénk szellemi vitáiba, és egyik képviselője lett a Wissenschaft des Judentums elnevezésű mozgalomnak, amely a zsidóság történetének tudományos alapokra helyezett kutatását tűzte ki célul.
Legjelentősebb műve a Toledot ha-Misna (A Misna története), amelyben ennek a rabbinikus alapműnek a fejlődését vizsgálta kritikai szemmel, ezen kívül rendszeresen írt a korszak legfontosabb zsidó tudományos folyóirataiba, többek között a héber nyelvű Ha-Maggidba. Ez utóbbinak azért van különös jelentősége, mert Oppenheim lelkes támogatója volt a héber nyelvű újságírásnak és irodalomnak, felismerve, hogy a nyelv a modern zsidó identitás egyik legfontosabb tartópillére.
A XIX. század másodk felében a zsidóság a modernizáció és a hagyományőrzés keresztútjához érkezett, így Oppenheim rabbi éppen azt az „új típusú” rabbit testesítette meg, aki otthonosan mozog a középkori kódexek és a modern egyetemi kutatás világában is: életműve a 19. századi zsidó tudományosság egyik jellegzetes példája: a hagyományos rabbinikus műveltség és a modern történeti-kritikai szemlélet következetes összekapcsolása. A családi hagyománynak megfelelően a fia, Berthold Oppenheim is rabbi lett, aki a treblinkai koncentrációs táborban halt meg 1942-ben.
A kiemelt kép forrása: Humanities.uci.edu
Régi idők modern tanúja: szomorú búcsú Székely Gábortól
Kicsoda az ember? Meghalt Hankiss Ágnes
