Ma 120 éve született Bálint György, a magyar publicisztika mestere

Bálint György zsidó polgárcsaládban látta meg a napvilágot Hoffmann Kamilla és Brauner Ármin banktisztviselő fiaként. A családfő olvasott görögül és latinul, így a fia tőle halhatott először az antik irodalomról. ókori görög írókról, majd műveltségét, nyelvtudását és széles európai látókörét a Nyugat harmadik nemzedékének szellemi közegében kamatoztatta. A Pesti Napló és az Az Újság hasábjain írt tárcái, könyvkritikái és Az állatok dicsérete című esszéi máig példái annak, hogyan lehet könnyed stílusban súlyos erkölcsi kérdésekről beszélni.

Az 1930-as évektől az 1940-es évek elejére a zsidótörvények kiszorították a szerkesztőségekből, publikációs lehetőségei beszűkültek. Ő mégis írt, amíg lehetett, igaz, álnéven. Soha nem tagadta meg zsidó identitását, de nem is redukálta magát arra, hiszen olyan magyar írónak és újságírónak tartotta magát, aki európai, magyar zsidóként éli meg a 20. századot. Híres sorai szerint

„Európai vagyok, magyar vagyok, zsidó vagyok – és egyik sem zárja ki a másikat”.

A toronyőr visszapillant című, kétkötetes publicisztika-gyűjteménye, valamint a Gyanakvó könyv című esszékötete és naplója a magyar próza csúcsteljesítményei, hiszen humanizmusa, toleranciája, erkölcsi tartása és stílusa példaadó lehet mai pályatársai számára is.

1943 januárjában munkaszolgálatosként hurolták a keleti frontra, és Ukrajnában, Krivoj Rog környékén halt meg 1943. január 21-én, tífuszban és kimerültségben, 36 évesen, a magyar állam által szervezett, faji alapú üldöztetés áldozataként. 

Emlékére róla nevezték el a Magyar Újságírók Országos Szövetségének (MÚOSZ) iskoláját, ahol kiváló magyar újságírók sok-sok nemzedéke sajátította el annak a hivatásnak az alapjait, amelynek Bálint György máig az egyik legnagyobb mestere. Fakadjon áldás emlékéből!

---