Ma 100 éve halt meg Vázsonyi Vilmos, Magyarország első zsidó minisztere
Egy sümegi zsidó családban 1868. március 22-én született, és az osztrák Baden bei Wienben 1926. május 29-én, azaz éppen ma 100 éve meghalt dr. Vázsonyi Vilmos ügyvéd a polgári radikális-demokrata irányzat egyik legnagyobb hatású szónoka és szervezője, az általános választójog és a felekezeti egyenjogúság következetes híve volt. Habár politikai ellenfelei folyamatosan támadták zsidósága miatt, szimbolikus, hogy az 1917-es miniszteri kinevezése után a Dohány utcai zsinagógába ment imádkozni. Legyen áldott az emléke!
Az ügyvédként is óriási népszerűségre szert tett Vázsonyi Vilmos neve már életében egybeforrt a magyar polgári radikalizmussal és a modernizációval: a budapesti kispolgárságot képviselte, politikai lapot alapított Új Század címen, ellenezte a korban oly népszerű párbajozást. A XX. század első negyedének egyik legkarakteresebb politikusa volt, akit 1901-től kezdődően négyszer választották meg Terézváros egyéni parlamenti képviselőjévé. Ízig-vérig liberális polgári demokrata politikus volt, aki először gróf Esterházy Móric, majd Wekerle Sándor kormányában kapott bársonyszéket. És ne feledjük: olyan korban politizált, amikor az asszimiláció, a névmagyarosítás és az identitás kérdései a társadalmi felemelkedés és a kirekesztés drámai metszéspontjain mozogtak.
Vázsonyi a magyar zsidóságot a modern magyar nemzetépítés természetes és nélkülözhetetlen részének tekintette, és egész életében küzdött azért, hogy a vallási hovatartozástól független, egyenlő állampolgári jogok valósággá váljanak. Igazságügyi miniszterként ő volt a választójogi reform egyik legfőbb motorja, aki az úgynevezett „névtelen kisemberek” – kisiparosok, hivatalnokok és munkások – oldalán állva látta el a képviseletükt.
Személyében olyan politikust tiszelhetünk, aki a tehetségre, tudásra, jogegyenlőségre és vallási sokszínűségre alapozott, polgári Magyarország megteremtésén fáradozott, de – amint azt a Horthy-rendszer történelmi bűnei tanúsítják – sajnos hiába…
Habár pályája során folyamatosan ntiszemita uszítások érték, soha sem tagadta meg zsidó gyökereit, éppen ellenkezőleg: a gyűlöletkeltéssel szemben a polgári egyenlőség és az emberi méltóság programjával válaszolt. A halálát is – közvetett módon – egy antiszemita támadás okozta: az Ébredő Magyarok Egyesülete (ÉME) nevű szélsőjobboldali, antiszemita és irredenta szervezet tagjai 1926 februárjában a nyílt utcán megtámadták, és csak a kísérői védelmének köszönhetően sikerült megmenekülnie. Az elszenvedett fizikai és pszichés megrázkódtatásokat azonban nem tudta kiheverni: gyógykezelés céljából egy Bécs melletti szanatóriumba utazott, ahol 1926. május 29-én, 58 éves korában elhunyt. Sírja Budapesten, a Salgótarjáni utcai temetőben található (T-Díszsor-1).
Legyen áldott az emléke!
Régi idők modern tanúja: szomorú búcsú Székely Gábortól
Kicsoda az ember? Meghalt Hankiss Ágnes
