Közösen újítja fel a nemzet tudósainak síremlékeit az MTA és a Mazsihisz

A Széchenyi István alapítói szándékát 200 éve őrző Akadémia és a zsidó közösség képviselete együttes felelősségének tekinti a nemzeti emlékezet részét képező tudósok kegyeleti helyeinek gondozását. Az idő múlása és a környezeti hatások miatt sok síremlék állapota leromlott, így azok felújítása halaszthatatlanná vált.

Az együttműködés részeként 2026. november 30-ig a magyar tudományos élet összesen huszonkét jeles képviselőjének nyughelye újul meg Európa legnagyobb zsidó temetőjében, a Kozma utcai sírkertben. A síremlékek felújításának mintegy 7,5 millió forintos költségét az MTA és a Mazsihisz egyenlő arányban, ötven-ötven százalékban finanszírozza.

A rekonstrukción túl a megállapodás az emlékezetpolitikára is kiterjed: az akadémia és a hitközség közös ünnepségek és megemlékezések szervezését is tervezi, amelyek azt szolgálják, hogy a tudósok életművét közelebb hozzák a jelen generációihoz. A szakmai egyeztetések és a rendezvények közös meghatározása 2026. március 31-ig történik meg.

Az erről szóló stratégiai együttműködési megállapodást Freund Tamás, az MTA elnöke és Prof. Dr. Grósz Andor, a Mazsihisz elnöke írta alá március 25-én a Magyar Tudományos Akadémián.

Grósz Andor, a Mazsihisz elnöke és Freund Tamás, az MTA elnöke

Az aláírási ceremónián jelen volt továbbá az MTA részéről Kollár László, főtitkár, Lamm Vanda, alelnök, Hudecz Ferenc, alelnök és Oberfrank Ferenc, köztestületi igazgató, a Mazsihisz részéről pedig Balázs Gábor, az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem (OR-ZSE) rektora, valamint Steigler József, igazgató.

A magyar tudomány kincsei nemcsak az írott művekben, hanem nagyjaink nyughelyeiben is testet öltenek. Ez a megállapodás erkölcsi és kultúrtörténeti kötelességünk teljesítése a nemzeti emlékezet felé – hangsúlyozták az együttműködés aláírói.

„Azok az akadémikusok, akik ma már a Kozma utcai zsidó temető csendjében nyugszanak, munkájukkal nemcsak a magyar tudományt gazdagították, hanem egyetemes értékeket alkottak és hagytak ránk. Ugyanakkor nem hallgathatjuk el azt sem, hogy történelmi tragédiák következtében számos kiváló tudósunk, s közülük számosan zsidóságuk miatt, nemcsak életükben szenvedtek méltánytalanságot, üldöztetést, hanem a felelősség elismerése, a jóvátétel, s emlékezetük ápolása is sokszor késedelmet szenvedett. Ez erkölcsi adósságot ró ránk.” – mondta az MTA elnöke.

Freund Tamás szerint ezt az adósságot a mai nemzedékek már nem tudják teljes egészében törleszteni — de kötelességük törekedni rá. Az MTA és a MAZSIHISZ közötti együttműködésről szólva azt mondta, hogy az több, mint sírok felújítása.

Ez a tisztelet kifejezése — és egyben erkölcsi állásfoglalás is. Annak kimondása, hogy a magyar tudományos közösség kész szembenézni saját történetének nehéz fejezeteivel is.

Grósz Andor, a Mazsihisz elnöke elmondta:

A mai nap a Mazsihisz számára nem csupán egy ünnepélyes aláírási ceremónia. Közös felelősségvállalás a magyar tudomány és a magyar zsidó örökség iránt.” Mint fogalmazott: „a sírok gondozása a zsidó hagyományban kiemelt jelentőségű. A temető a legszentebb helyek egyike. A sírok ápolása micva, szent kötelesség, amely nem a halottakról, hanem az élőkről szól.

Az együttműködés ezért nem csak szakmai támogatás, hanem emberi gesztus is, amely a Mazsihisz számára kiemelt jelentőséggel bír, hiszen a szövetség több mint 1500 temetőt tart fenn országszerte. Ezek jelentős része olyan vidéki közösségek temetője, amelyek a vészkorszak tragédiája miatt megszűntek létezni.

A Mazsihisz elnöke kiemelte: „A Kozma utcai izraelita temetőben nyugvó tudósok sírjai nem csupán kőbe vésett nevek. Történetek. Életek. Tanulságok. Olyan emberek nyughelyei, akik sokszor a legnehezebb történelmi időkben is a tudásba, a kutatásba, az emberi értelembe vetett hitükkel mutattak példát.”

Az együttműködés részeként a Mazsihisz vállalta a tervezési és kivitelezési munkák teljes körű lebonyolítását, míg az MTA vissza nem térítendő támogatással és szakmai felügyelettel járul hozzá a program sikeréhez. Az együttműködés 2026. december 31-ig tart, de megalapozza a hosszú távú közös munkát a magyar zsidó közösség tudományos kiválóságainak emlékápolásában.

Grósz Andor hangsúlyozta: „Ez az együttműködés azt üzeni: nem felejtünk. Nem engedjük, hogy a múlt értékei elvesszenek. És nem engedjük, hogy akiknek nevét tankönyvek, tételek, publikációk, kutatások és találmányok őrzik, azok neve éppen végső nyughelyükön legyen megkopva.”