Kiadták Sontag Olga tatai holokauszt-túlélő forrásértékű naplóját
– Őrjítően hatott ránk, hogy miért kellett ennek így történnie – olvassuk Sontag Olga (1912-1987) mot megjelent naplójában, s igen, a mai olvasó éppe így van ezzel… Őrjítően hat ránk ennek a visszaemlékezésnek minden sora. Köszönet a tatai Goldberger Alapítványnak és vezetőjének, Kerti Katalinnak, hogy ez a visszaemlékezés roppant színvonalas kiadványban most megjelenhetett. A kiadványt támogatta a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) is.
Mint azt a kötetnek a Kerti Katalin által jegyzett köszöntőjéből megtudjuk: Sontag Olga két visszaemlékezést írt, egyet 1945-ben, a felszabadító amerikai hadsereg Füssenben létesített táborában, majd egy másikat 1983-ban, a szülővárosában, Tatán. A második szöveg az első, még kézzel írt napló kiegészített és géppel tisztázott variánsa. A most megjelent kötetben mindkettőt olvashatjuk, mivel az 1945-ben írt feljegyzés olyan részleteket tartalmaz, amelyek Sontag Olga visszaemlékezését unikálissá teszik.
A könyv különösen nagy erénye a szerkesztés, a tervezés, a tördelés és a nyomdai kivitelezés kivételesen magas színvonala. A kézzel írt naplót facsimile tették közzé, így az eredeti kézirat pontos, hű másolatát láthatjuk annak minden külső jegyével és jellemzőjével. A könnyebb olvashatóság kedvéért a kötet a napló betűhív átiratát is tartalmazza. A két szöveget fotókkal, magyarázó jegyzetekkel és térképmellékletekkel egészítették ki. Az előszót Szécsényi András, a bevezetőt ifj. Gyüszi László, az utószót Kerti Katalin és Hunyadi Imre írta.
Mint Szécsényi András az írásában rámutat: a közreadás megfelel a professzionális történeti forráskiadás követelményeinek, de nem veszíti szem elől, hogy ezek a szövegek nem csupán a történészi szakma, hanem a tágabb értelemben vett közönség érdeklődésére is számot tarthat.
A kitűnő szerkesztés Wehner Viola munkája, a grafikai tervezést Görözdi Géza és Imre Attila Dilesz végezte, a lektor dr. Simonik Péter volt. A nyomdai kivitelezés a tatai BD Sollers Kft. munkáját dicséri. A tatai történeti események leírásában és a helyszínek beazonosításában a Tatai Kuny Domokos Múzeum munkatársai, Kövesdi Mónika művészettörténész és Stegmayer Máté történész nyújtottak segítséget.
A kötet megjelenését támogatta: Csurgó-kút Egyesület, Dénes Tamás (Sontag Olga fia), Dér Péter, Mazsihisz, Lázár Sándor, Lusztig Péter, Lusztigné Várfői Nóra, Tamás Péter.
Régi idők modern tanúja: szomorú búcsú Székely Gábortól
Kicsoda az ember? Meghalt Hankiss Ágnes
