Kétféle zsidó hang született ugyanazon a napon – Paul Simon 85, Sacha Baron Cohen 55
Van valami szép véletlen abban, hogy október 13-án két olyan alkotó ünnepli a születésnapját, akik egészen más módon váltak a modern zsidó kulturális tapasztalat közvetítőivé. Paul Simon 85 éves lesz, Sacha Baron Cohen 55. Pontosan harminc év választja el őket. Az egyik dalokba sűrítette a kívülállás, az otthonkeresés és a hit kérdéseit. A másik kínos helyzeteket teremt, maszkokat ölt, majd figyeli, milyen előítéleteket mondanak ki az emberek, amikor azt hiszik, senki sem fogja számonkérni őket.
Két nagyon különböző pálya. Mégis van köztük rokonság.
Paul Simon 1941. október 13-án született Newarkban, magyar zsidó szülők gyermekeként. Édesapja, Louis Simon, eredetileg Simon Lajos, nagybőgős és zenekarvezető volt, Amerikában Lee Sims néven is fellépett, később pedig egyetemi oktató lett. Édesanyja, Belle Simon tanárként dolgozott. A család néhány évvel Paul születése után Queensbe költözött, abba a New York-i világba, amelyet a közép-európai zsidó bevándorlás és az amerikaivá válás egyszerre formált.
Ez a háttér azért érdekes, mert Simon életművében ritkán találkozunk deklarált identitáspolitikával., zsidósága sokkal csendesebben van jelen. Ott van a családtörténetben, a New York-i közegben, a kívülálló érzékenységében, a kérdezésben, abban a különös elegyben, amelyben az irónia és a melankólia szinte mindig egymás mellett marad. Donald Fagen egyszer Simon gyerekkorát a háború utáni New York egy jellegzetes zsidó történeteként írta le. Bevándorló vagy első generációs szülők, akik számára az asszimiláció alapvető kérdés volt, miközben gyerekeik már a baseball, a fekete amerikai zene és az új tömegkultúra világában keresték saját nyelvüket. Simon később azt mondta, ez a leírás nincs messze az igazságtól.
Így válnak különösen érdekessé a magyar gyökerek, persze Paul Simonból nem magyar zenész lett Amerikában, hanem amerikai dalszerző és énekes világsztár, egy magyar zsidó bevándorlástörténet következő fejezetében, ami közben visszafelé is hatott. Magyar zenészek egész generációjára gyakorolt erős hatást, Bródy János, Zorán és Cseh Tamás világával kapcsolatban is rendszeresen előkerül Paul Simon neve. Zorán első szólólemezének vizuális világa például tudatosan idézte Simon Still Crazy After All These Years című albumát. A magyar kapcsolat így különös kört ír le, egy magyar zsidó család fia Amerikában talál saját hangra, majd ez a hang évtizedekkel később visszajut Magyarországra, és része lesz az itteni popkultúrának.
Simon 85 évesen továbbra is aktív, bár hallásproblémái miatt egy időben úgy tűnt, végleg felhagy a turnézással, az elmúlt két évben mégis visszatért a színpadra. A 2026-os A Quiet Celebration koncertsorozaton a régi dalok mellett teljes egészében megszólaltatta a Seven Psalms című kései művét is, ami különösen szép végpontnak tűnne egy ilyen életműben, bár Simon láthatóan nem tekinti végpontnak. A hét részből álló, egyetlen folyamatos kompozíció a hitről, a kételyről, a halálról és a megbocsátásról gondolkodik. Simon időskori spiritualitása valójában vita önmagával, közeledés és távolodás, hit és szkepszis váltakozása.
Ugyanezen a napon, harminc évvel később született Londonban Sacha Baron Cohen.
Az ő zsidó családtörténete másfelé vezet, anyai ágon német zsidó felmenői voltak, anyai nagyanyja Németországból menekült el a nácik elől az 1930-as években, apai családja belarusz zsidó gyökerekkel rendelkezett. Baron Cohen zsidó közegben nőtt fel, és fiatalon a Habonim Dror zsidó ifjúsági mozgalom tagja volt.
Már a cambridge-i egyetemen is olyan témát választott, amely sokat elárul későbbi érdeklődéséről. Történészhallgatóként a fekete és zsidó amerikaiak együttműködését kutatta az amerikai polgárjogi mozgalomban, munkájához az atlantai Martin Luther King Centerben is végzett kutatásokat. A dolgozata díjat is kapott.
Aztán megalkotta Boratot, Brünót és Ali G-t. Baron Cohen komédiájának ereje éppen abból fakad, hogy a néző sokáig nem tudja, kitől kellene zavarba jönnie, a nevetséges figurától, aki kimond valami vállalhatatlant, vagy attól a teljesen valóságos embertől, aki készségesen egyetért vele.
Borat antiszemitizmusa ebből a szempontból különösen érdekes konstrukció, egy zsidó komikus alakít egy nyíltan antiszemita figurát, aki időnként valójában héberül beszél, miközben a körülötte lévő emberek azt hiszik, valamiféle kazah nyelvet hallanak. A karakter túlzása gyakran csaliként működik, Baron Cohen bedobja az előítéletet, majd vár. A szatíra akkor kezd igazán kényelmetlenné válni, amikor valaki visszadobja.
Az utóbbi években egyre gyakrabban lépett ki a karakterei mögül. 2019-ben az Anti-Defamation League rendezvényén már saját nevében beszélt az antiszemitizmusról, az összeesküvés-elméletekről és a közösségi platformok felelősségéről. Azóta rendszeresen megszólal ezekben a kérdésekben.
55. születésnapja ráadásul egy újabb pályafordulat közvetlen közelében érkezik. Október 23-án mutatják be az Ali G – Who Iz I? című filmet, amely húsz év után hozza vissza egyik leghíresebb karakterét, és Baron Cohen első nagyjátékfilmes rendezése lesz.
Paul Simon és Sacha Baron Cohen művészete első pillantásra aligha lehetne távolabb egymástól, az egyik halk, aprólékos és zeneileg szinte megszállottan elegáns. A másik harsány, provokatív és szándékosan kellemetlen.
A közös pont mélyebben van. Mindketten abból a diaszpóralétből érkeznek, amely folyamatosan figyeli a környezetét, ki tartozik ide, ki marad kívül. Milyen nyelven lehet megszólalni, mit mutatunk meg magunkból, mit gondol rólunk a többség, és mi történik, amikor váratlanul kimondja.
Paul Simon dallal válaszol, Sacha Baron Cohen csapdát állít. A kérdés, amelyet újra és újra feltesznek, mégis hasonló. Hogyan él együtt az ember azzal a világgal, amelyben egyszerre akar otthon lenni és kívülről is látni?
Rubin Eszter írása
A címlapképünk mesterséges intelligencia segítségével készült
Régi idők modern tanúja: szomorú búcsú Székely Gábortól
Fájóan fiatalon távozott – Szendy Barbitól búcsúzunk
