Két költő, két tragikus sors, egy különleges találkozás – nagy sikerrel mutatták be a Tükrök szvitjét a Goldmark teremben

A Tükrök szvitje című előadás már az alapötletével is gondolatébresztő vállalkozás: két, eltérő kulturális közegből érkező, mégis számos ponton rokon költő világát nem egymástól elkülönítve, hanem egymással párbeszédbe léptetve mutatta be. Nagy Katica és Porogi Ádám előadásában Radnóti Miklós és Federico García Lorca versei egymásra feleltek, közös témák mentén rajzolva ki a két alkotó érzékeny, szépségre és szeretetre fogékony, ugyanakkor a történelem pusztító erőszakával szembesülő világát.

Az estét Bíró Eszter, a Mazsihisz művészeti vezetője nyitotta meg, aki köszöntötte a megjelenteket.

Ezt követően Märcz Andrea, Mester Tamás, a Budapesti Zsidó Hitközség elnökének kabinetvezetője tolmácsolta az elnök köszöntőbeszédét.

Mester Tamás beszédében a Goldmark terem különleges történelmi és kulturális jelentőségére hívta fel a figyelmet, felidézve azt az időszakot, amikor a zsidó művészek és gondolkodók számára ez a helyszín a kulturális önkifejezés és a közösségi élet egyik fontos menedékévé vált.

A ’40-es évek első felében ez a kulturális, közösségi tér, melynek falai között napjainkban is nap-mint-nap izgatottan várjuk a művészet és a tudomány széles palettájának produktumait, a második világháború idején őrző otthont nyújtott a honi, zsidó kötődésű művész- és gondolkodóvilágnak.

A BZSH elnöke felidézte többek között Ascher Oszkár, Fischer Annie, Kadosa Pál, Kellér Dezső, Molnár Ferenc, Salamon Béla, Szomory Dezső, Szép Ernő és Várnai Zseni nevét is, akik a kirekesztés és a zsidótörvények időszakában a Goldmark terem falai között is lehetőséget kaptak művészi munkájuk folytatására.

A beszéd kitért Radnóti és a Goldmark terem történelmi kapcsolatára is. Mester Tamás arra is emlékeztetett, hogy Radnóti nagyra becsülte Lorca költészetét, és a spanyol költő halálára írt versében, valamint az Első eclogában is megidézte őt. A két alkotó sorsának tragikus párhuzama különösen erős jelentést adott az estének.

A színpadon Nagy Katica és Porogi Ádám nem két különálló költői életművet mutatott be, hanem olyan előadást teremtett, amelyben a versek egymás folytatásaként, olykor egymás tükörképeként szólaltak meg.

Az innovatív és gondosan kivitelezett előadás különlegessége a tér kreatív használatában is megmutatkozott: a két színművész a Goldmark terem adottságait, a rendelkezésre álló technikai alapfelszerelést és a közönség jelenlétét is ötletesen vonta be a produkcióba.

Előadásuk során a szerelemtől és a természet szépségétől indulva fokozatosan kerültek előtérbe a félelem, a veszteség, a háború és a halál kérdései, majd a remény és az emberi élet értékének gondolata.

A két színművész által megteremtett dramaturgia a két költő gondolatai és érzései között teremtett kapcsolatot. A két tragikus sors így egyetlen közös történetté állt össze.

Az előadás dramaturgja Selmeczi Bea, akit személyes családtörténet is Radnóti Miklóshoz köt: nagyapja, Klein Mór ugyanabban a bori munkatáborban volt fogoly, mint a költő, és az erőltetett menetet is túlélte.

Radnóti és Lorca ugyan nem találkozhatott személyesen, verseik azonban évtizedekkel később is képesek párbeszédet teremteni egymással és a közönséggel.

Az est során a költészet nem irodalomtörténeti emlékként, hanem a jelenben is érvényes, személyes és átélhető tapasztalatként szólalt meg.

Fotók: Ritter Doron / Mazsihisz
Szöveg: Zucker-Kertész Lilla

---