Jahrzeit: A Holló utcából a világhírig – Goldziher Ignácra emlékezünk

„Holló utcai lakásomra huszáregyenruhába öltözött altiszt jött értem. Nyitott kocsiban utaztam a huszárral a bakon a Dob utcán át, hamisítatlan küllemű lengyel hittestvérek hosszú sorfalai között. Mit gondolhattak ezek kócsagtollas kalpagom láttán? (…) Egyébként állítólag nagyon mutatós, magyaros jelenség voltam.” – írta naplójában Goldziher Ignác 1917. szeptember 10-én, amikor kinevezték a pesti bölcsészkar dékánjává.

Az ekkor már hatvanhét éves, nemzetközi elismertséggel rendelkező tudós több zsidó pályatársához hasonlóan orientalisztikával foglalkozott. Az európai tudományosságban ekkor még szinte teljesen feltáratlan, egzotikus területet a zsidó kutatók előszeretettel választották, hiszen a hagyományos zsidó oktatásban a sémi nyelvek egyikét, a hébert már megismerték. A keleti tanulmányok ugyanakkor belépőt jelentettek a tudományos élet mellett a nemzeti kultúrába is, hiszen a korszakban a magyarság eredetének élénk közérdeklődéssel kísért kutatása is keletre vezetett.

Goldziher Ignác tehetsége korán megmutatkozott: tizenhat évesen kezdte felsőfokú tanulmányait Vámbéry Ármin tanítványaként a pesti egyetemen, majd ugyanitt huszonkét éves korában egyetemi magántanári kinevezést kapott. Mesteréhez hasonlóan ő is élvezte Eötvös József kultuszminiszter támogatását, így állami ösztöndíjjal járt keleti tanulmányúton.

Utazásának egyik legkülönlegesebb állomása Kairó volt, ahol 1874-ben nem muszlim tudósként engedélyt kapott arra, hogy a nagy múltú al-Azhar mecsetegyetem előadásait látogassa. Ez a korban egészen kivételes lehetőségnek számított, és az ott szerzett tapasztalatok későbbi tudományos munkásságára is meghatározó hatással voltak.

Megélhetését mégsem tudományos munkássága biztosította, hanem a Pesti Izraelita Hitközségben betöltött titkári pozíciója. 1876-tól levelező, 1892-ben pedig rendes tagjává választotta a Magyar Tudományos Akadémia. 1889-ben elnyerte az orientalisták nemzetközi kongresszusának nagy aranyérmét, melyet Stockholmban személyesen II. Oszkár svéd király nyújtott át neki, s tagjául választotta több külföldi tudományos akadémia, két egyetemen pedig díszdoktori címet kapott.

Az 1880-as években részt vett a hitközségi oktatás reformjával kapcsolatos munkálatokban és vitákban, de komolyan sérelmezte, hogy az Országos Rabbiképző Intézetben csak óraadó tanár lehetett.

A világ egyik legjelentősebb sémi filológusa, a modern iszlámtudomány egyik megalapítója nehezen viselte, hogy nemzetközi elismertsége ellenére hosszú ideig nem kapott tudományos rangjához méltó egyetemi állást. Évtizedeken át a Pesti Izraelita Hitközség Holló utca 4. szám alatti szolgálati lakásában élt. Itt érte a halál a polgári naptár szerint 1921. november 13-án, 71 éves korában.

***

Írásunk a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltá mai hírlevelének felhasználásával készült.
Címlapfotó: Goldziher Ignác és felesége Mittler Laura a Holló utcai lakásban

---