Ilyen az, amikor nincs kegyelem? – Jó szombatot!

„…és a föld megnyitotta száját és elnyelte őket és házaikat és minden embert, aki Koráchhoz tartozott és minden vagyonukat.”
(4 Mózes 16:32)

A fönti tórai idézet azt a dermesztő pillanatot írja le, amikor a Mózes és testvére, Áron ellen fellázadt Kóráchot minden bűntársával együtt elevenen elnyelte a föld (pi haárec: „a föld szája”) . Nincs még egy ilyen büntetési forma nemhogy a Tórában, de az egész Tanachban sem. Olyannyira kivételes ez, hogy a Misna is úgy tekint erre a jelenségre (azaz „a föld szájára”), mint azon tíz dolog egyikére, amit az Örökkévaló a teremtés hatodik napján, alkonyatkor, közvetlenül a szombat beállta előtt teremtett meg, előre elkészítve ezt a különleges csodát a lázadók megbüntetésére.

De van egy olyan aspektusa is ennek a történetnek, amire ritkán szoktunk felfigyelni: nevezetesen az, hogy ez a halálnem azzal a következményekkel járt, hogy a lázadók nem lettek eltemetve a szónak a rituális értelmében. Nem kaptak végtisztességet; nem volt valódi sírjuk, amelyre később sírkövet állíthattak volna; vagyis nem kapták meg azt az elemi tiszteletet, ami valójában minden egyes embernek kijár a halála után. 

Ilyen az, amikor az Örökkévaló nem gyakorol semmiféle kegyelmet és irgalmat a saját maga képére formált emberek iránt? Igen, ilyen, ezt nyugodtan kijelenthetjük. De miért?

Mit akart nekünk üzenni az Örökkévaló azzal a rettenetes végzettel, amivel Kóráchot és társait sújtotta?

Valószínűleg nem azt, hogy az ember nem lázadhat fel egy másik ember ellen, ha igazságtalanságot tapasztal. A Tóra, de maga a Tanach is tele van olyan történetekkel, amelyeknek lényege éppen a lázadás, a szembenállás, a konfliktus végletes kihegyezése. Valószínűleg tehát nem az az üzenet, hogy fellázadni – az igazság vagy a vélt igazság nevében – nem szabad. A kivonulás is lázadással kezdődik: a rabszolgák tömegei fordulnak szembe a hatalommal. Többek között ezért ruházta fel az Örökkévaló a saját képmására teremtett embert a szabad akarat csodálatos képességével.

A szörnyű és kivételes „kivégzési mód” magyarázata az lehet: ha Kórách és társai sikerrel járnak, akkor az a zsidó küldetés és elhivatás egészének sikerét veszélyeztette volna. Márpedig az Örökkévaló nem engedhette, hogy a saját kiválasztott népének tagjai forduljanak szembe azzal a nagy isteni tervvel, amelynek megvalósítása Ábrahámmal kezdődött, s majd valamikor a Messiás eljövetelével nyer betetőzést. Ilyen értelemben tehát talán túlzás nélkül kimondható: annak, hogy az Örökkévaló ilyen rettenetesen számolt le a lázadókkal, máig ható, sőt a jövőre nézve is érvényes, üdvtörténeti jelentősége van. 

A tanulság, ha levonható, talán az: lázadni, szembefordulni, egyet nem érteni, vitatkozni lehet, sőt az igazság nevében olykor szükséges is; de a nagy isteni tervet, a zsidó nép különleges küldetését akadályozni: tilos. 

Jó szombatot!

---

Kapcsolódó hetiszakaszok

---