Ilyen a „papok királysága, szent nemzet” – jó szombatot!

„És szólt Mózes: Ez az, amit megparancsolt az Örökkévaló, hogy cselekedjétek; és megjelenik nektek az Örökkévaló dicsősége.” (3 Mózes, 9:6)

Ha nem ismerjük fel, hogy a tevőleges vallási parancsolatok milyen mély spirituális értelemmel bírnak a személyes és közösségi életünkben, akkor nem a résztvevői, hanem csupán külső szemlélői maradunk a különböző ünnepeknek, szertartásoknak. Ha nem igyekszünk megérteni a bonyolultnak tűnő rituálék mögött rejlő, szó szerint a közösség szolgálatába állított értékek jelentőségét, akkor a puszta látvány rabjaivá válunk – ilyenkor szokott megtörténni az, hogy az ember érthetetlen „hókuszpókusznak” látja mindazt, amit a Tóra a papok számára cselekvésként, azaz szolgálatként előír. 

A fent idézett tórai mondatnak éppen az a lényege, hogy a passzivitás, a tartózkodás, a kívül maradás közösségromboló erővel bír. Csakis az aktív, cselekvő, a zsidó közösség ügyeiben tevékenyen részt vállaló embereknek lehet esélyük arra, hogy „megjelenik köztük az Örökkévaló dicsősége”. Ezért a papi szolgálat parancsai személyesen ránk is vonatkoznak, mindenkire, papokra és nem papokra, rabbikra és nem rabbikra, vezetőkre és követőkre.

Amikor a papok szertartást végeznek, megáldanak és szolgálnak minket, akkor nem maradhatunk passzívak és közömbösek. Amit a Tóra ebben a hetiszakaszban a papok számára előír, azt nekünk is aktívan, tevőlegesen kell „megcselekedni” a lelkünkben. Csak a saját értékeire, szokásaira és tanításaira büszke zsidó közösség részesülhet abban az áldásban, hogy „megjelenik neki az Örökkévaló dicsősége”. 

Ezért nekünk „mindössze” azt kellene csak felismernünk, megértenünk és magunkba építenünk, hogy a papi előírások érvénnyel bírnak egyénként és a közösség tagjaként minden zsidóra, mert – ahogy az Örökkévaló mondja kiválasztott népéről – a zsidóság a „papok királysága, szent nemzet”. 

Jó szombatot!

---

Kapcsolódó hetiszakaszok

---