Horthyligeti megemlékezés: „Minden a szóval, a szavakkal kezdődik”

A NÜB – Nácizmus Üldözöttei Országos Egyesület és a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) azért időzítette most péntekre a megemlékezést, mert március 15-e a szabad sajtó napja – márpedig Horthyligetre többek között sok zsidó újságírót deportáltak 1944-ben. Köztük a korszak neves hírlapíróit olyan, ma is létező lapoktól, mint a Népszava és a Magyar Nemzet, de a Magyar Távirati Iroda (MTI) munkatársai is kerültek Horthyligetre. Az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem (OR-ZSE) épületében (akkor: Rabbiképző Intézet) gyűjtötték össze őket – amely akkor kisegítő toloncházként működött –, majd teherautókkal a körúton át a Boráros tér érintésével szállították az embereket Horthyligetre.

Beszédében dr. Schiffer János, a NÜB egyesület elnöke felidézte: a NÜB 2024-ben azért állíttatta fel az emlékjelet, hogy kifejezze méltó tiszteletét az áldozatok emléke előtt; másrészt azért, hogy a közvélemény előtt ismertté váljon Horthyliget neve, hiszen ma  a magyar társadalomban, s azon belül még Budapest lakossága körében is szinte teljesen ismeretlen az a tény, hogy a főváros területén 1944-ben Horthyliget néven gyűjtő- és deportálótábor működött.

Hozzátette: Varga Tamás szobrászművész alkotásán az újságíró áldozatok neve olvasható, a két acéllemezről a két mózesi kőtáblára lehet asszociálni. Azért gyerekírással vésték rá a neveket – folytatta dr. Schiffer János –, hogy a nézőben megfogalmazódjon a keserves felismerés: ezeket az embereket gyerekkorukban azért tanították meg írni, hogy később éppen amiatt öljék meg őket, mert írtak? 

Arató András, a Klubrádió elnöke kifejtette: közhely, hogy az áldozatokról, mártírokról nem szabad elfeledkezni, ugyanakkor nemcsak azért kell rájuk emlékezni, mert a tiszteletadás kijár nekik, hanem azért is, mert a fiatalabb nemzedékek tájékoztatása, felvilágosítása nagyon fontos kötelezettségünk. Kifejtette, hogy az ember Berlinben lépten-nyomon beleütközik a nácizmus borzalmaira emlékeztető emlékhelyekbe, mert a németek szembenéztek a múltjukkal, ennek ellenére ma is folyamatosan küzdeniük kell a fasiszta eszmék ellen. Magyarországon a szembenézésben hatalmas a lemaradás, talán a szándék is hiányzik hozzá, és a tendencia sem rózsás. Ezért is fontosak az olyan emlékművek, mint Horthyliget emlékjele, hiszen ezek emlékeztetnek a történelem árnyoldalára, és felhívják a figyelmet arra, hogy ezek nélkül minden megismétődhet – hangsúlyozta a Klubrádió elnöke.

Iványi Gábor lelkész, a Magyar Evangéliumi Testvérközösség vezetője azt mondta: Horthyliget emlékműve fantasztikus alkotás, amely valóban felveti a kérdést, hogy volt-e értelme az áldozatoknak megtanulni írni, ha ez a szörnyűség lett a sorsuk. Mint fogalmazott: e kérdés ellenére is legyünk tisztában vele, hogy minden általános iskola első osztályának kis betűvetői azzal a közös reményünkkel indulnak útnak, hogy bátrabbak lesznek, és készek lesznek leírni, vállalni, elmondani, képviselni az igazságot. Iványi Gábor a szavak jelentőségét hangsúlyozva rámutatott: minden a szóval kezdődött, az Isten teremtő szavával. 

– Nincs világ, ha Isten nem szólal meg, ha nem nyilatkozik, ha nem teszi közzé azt a nyilatkozatot, hogy legyen világosság, és ez a mondat azóta is itt rezeg a mindenségben, és ez az, ami minket is vezet – mondta Iványi Gábor. Az igazi sajtó világosságot akar teremteni a sötétségben – tette hozzá a lelkész. 

Iványi Gábor is hangsúlyozta a történelmi múlt bűneivel való szembenézés fontosságát, amíg ez nem történik meg, addig szerinte „a magyar nép kiskorú” marad. Felhívta a figyelmet arra: máig rendezetlen Magyarországon, hogy kiket terhel a felelősség a vészkorszak szörnyű bűneiért, márpedig szembe kellene vele nézni, hogy Horthyliget áldozatait nem a németek deportálták és őrizték, hanem magyar honvédek. Beszéde végén azt a javaslatot tette, hogy mivel itt található Horthyliget emlékműve, a Boráros téri HÉV-megállót a szabad sajtóról kellene elnevezni.

---