Holokauszt megemlékezések országszerte – Mohács, Pásztó, Vác, Zalaszentgrót és a XVI. kerület

Mohács

Mohács 900 éves történetének egyik legsötétebb fejezete 1944 júniusának végén kezdődött, amikor megindult a város zsidó lakosságának deportálása. Több mint 1100 embert hurcoltak el a megsemmisítő táborokba, közülük mindössze tizenhárman tértek vissza. A nevek ma is olvashatók az Eötvös utcai emlékhelyen. A Mártírok kertje az év nagy részében zárva tart, de a holokauszt emléknapokon megnyitja kapuit.

A június 28-i megemlékezésen elhangzott: a holokauszt nem csupán történelmi tragédia, hanem élő figyelmeztetés is. A megszólalók hangsúlyozták, hogy az antiszemitizmus új formákban ma is jelen van, ezért elengedhetetlen a korai és határozott fellépés minden kirekesztő ideológiával szemben.

Felszólalt a holokauszt-túlélő Orbán Dániel, aki rendszeres résztvevője a mohácsi megemlékezéseknek. A jelenlévők végül koszorúkat, köveket és mécseseket helyeztek el az emlékműnél, a Pécsi Zsidó Hitközség kántorának imáival kísérve.

Pásztó

A rossz idő ellenére is sokan vettek részt a pásztói gyászünnepségen, köztük helyiek, elszármazott családok, valamint több felekezet képviselői is: az evangélikus gyülekezet világi vezetője, a Hit Gyülekezete helyi vezetője, valamint a Tisza Párt országgyűlési képviselője, Szafkó Zoltán.

A megemlékezés első megszólalója a BZSH vezető elöljárója, Róna Iván volt, aki saját családtörténetén keresztül idézte fel a vészkorszak tragédiáját.

Darvas István főrabbi a „mártír” és az „áldozat” fogalmának különbségére hívta fel a figyelmet, míg a kántori szolgálatot Kozma Zsolt látta el.

A megemlékezés végén a résztvevők koszorúkat helyeztek el, és elhelyezték a kegyelet kavicsait. A rendezvényt követően Szafkó Zoltán hosszabban beszélgetett a közösség tagjaival, és felmerült egy budapesti zsinagógalátogatás terve is.

A szervezésben és jelenlétben szerepet vállaltak: Neumann Tamás, Neumann Péter, valamint a helyi közösség tagjai.

Vác

Az 1944 nyarán elhurcolt váci és Vác környéki zsidóság emlékére tartottak megemlékezést vasárnap a városban. Az esemény egyik helyszíne az a terület volt, ahol a második világháború idején a váci gettó egyik központi pontja állt, és ahonnan 1944. június 26-án a helyi, valamint a környékbeli zsidóság túlnyomó többségét deportálták.

Az 1944-es megszállás idején a Váci Status Quo hitközség 632, az ortodox hitközség pedig 895 tagot számlált. A neológ zsinagóga környékén kialakított gettóba több mint 2000 váci és környékbeli zsidó embert zsúfoltak össze 1944 nyarára, azzal a céllal, hogy a megszálló német csapatok őket előbb Monorra, majd Auschwitzba deportálják. Közülük 1944. június 29-én 1669 embert hurcoltak el. Az egykor mintegy kétezer fős közösségből a háború után csupán néhány család maradt a városban, a hitközség pedig megszűnt. A váci zsidó közösséget 1995. április 25-én 12 alapítótag szervezte újjá.

A megemlékezésen Chikán-Sonne Zoltán, a Mazsihisz Hunyadi téri körzetének elnöke kiemelte, hogy a váci zsidóság meghatározó szerepet töltött be a város gazdasági és társadalmi fejlődésében. A résztvevők a zsinagógától a holokauszt-emléktáblához vonultak, amely azon a helyen áll, ahol a második világháború idején a váci gettó működött.

Az eseményen a kántori teendőket Dési Tamás kántor látta el.

Az eseményen Inotay Gergely hangsúlyozta: a múlt tragédiája ma is figyelmeztetés arra, hogy a kirekesztés és a gyűlölet semmilyen formája nem fogadható el. Hozzátette:

Gondoljunk mindig arra, itt, ennél az emléktáblánál. Soha semmilyen kirekesztést nem fogadhatunk el, nem pártolhatunk, elfordított fejjel, becsukott szívvel, bezárt ablakokkal nem vehetjük tudomásul. Ezzel a lélekkel jöjjünk vissza minden évben ehhez a táblához. Bizonyos szempontból ez a legfontosabb tábla a városban – mondta.

A megemlékezés végén Vác Város Önkormányzatának, a váci civil szervezeteknek és a helyi oktatási intézmények képviselői közösen helyezték el a virágokat és köveket az emléktáblánál, tisztelegve a holokauszt áldozatainak emléke előtt.

Zalaszentgrót

Zalaszentgróton a helyi izraelita temetőben tartottak megemlékezést a 211 helyi áldozat emlékére. A rendezvényt a város önkormányzata és a Zalaegerszegi Zsidó Hitközség szervezte.

Baracskai József hangsúlyozta, hogy a holokauszt tanulságai nemcsak a történelemről szólnak, hanem a mindennapi erkölcsi döntéseinkről is.

Vári Mária a helyi zsidóság történetét ismertette, kiemelve a közösség egykori jelenlétének máig ható emlékét. Virág Judit, a Zalaegerszegi Zsidó Hitközség elnöke a felelősség és az emlékezet folytonosságának fontosságát hangsúlyozta.

A megemlékezésen megszólalt Rosenfeld Dániel Imre is, aki imával kísérte a koszorúzást és az áldozatok név szerinti felidézését. Egy helyi megszólaló, Bonyhárd Dezső felidézte az 1944-es „begyűjtések” időszakát és a személyes emlékezet terhét. A koszorúzást követően a résztvevők a város egykori zsinagógájának helyszínén is tiszteletüket tették.

XVI. kerületi megemlékezés

A XVI. kerületi holokauszt áldozataira emlékeztek 2026. június 30-án a rákosszentmihályi vasútállomás egykori rakodóterületén.

Az emlékezés közös felelősségünk: megőrizni a következő nemzedékek számára azoknak a nevét, történetét és emlékét, akiket el akartak törölni.

A kedd délutáni esemény meghitt, szűk körben zajlott, azon a szimbolikus helyszínen, ahonnan 1944 tavaszán és nyarán a XVI. kerület, Rákosszentmihály, Cinkota és Mátyásföld zsidó lakóit deportálták.

A megemlékezés csendes főhajtással, ezúttal beszédek nélkül zajlott. Radnóti Zoltán főrabbi elmondta a Kel Mole Rachamim imát, majd a jelenlévők – Mester Tamás, a Budapesti Zsidó Hitközség elnöke, a Mazsihisz alelnöke, Kovács Péter, Budapest XVI. kerületének polgármestere, Radnóti Zoltán főrabbi és Dr. Goldberger Tamás helytörténész – az emlékezés köveinek elhelyezésével tisztelegtek a mártírok emléke előtt. 

---