Zsidók a lakatlan szigeten: hogy közöttük lakozzam – Jó szombatot!

Kedves olvasóink, hittestvéreink! A szombat szent ünnepe ma délután 17 óra 09 perckor köszönt be, a királynő holnap délután 18 óra 14 perckor távozik körünkből. Ez idő alatt a honlapunk, a Facebook- és Instagram oldalunk nem frissül. A Tórából ezen a héten a TRUMÁ hetiszakaszt olvassuk. Mindenkinek jó szombatot kívánunk!

A zsidónak a lakatlan szigeten szüksége van a zsinagógára, ahová nem jár. Mindannyiunknak szükségünk van közösségekre, amelyeket szerethetünk, vagy utálhatunk, viszonyulnunk kell hozzájuk. Nem bennem van Isten, hanem közöttünk.

Az ismert vicc szerint Kohn a lakatlan szigeten két zsinagógát épít, az egyikben imádkozni fog, míg a másikba be sem teszi a lábát.

Vagyis nem csak „saját” közösségre van szüksége, legalább képzeletben, hanem egy olyanra is, amely nem az övé. Kell egy neológ zsinagóga is, hogy ortodoxként ne menjen bele, vagy fordítva. A közösségeink határait és kapcsolódásaink természetét a másik, a referencia-közösség jelöli ki. Közösségeink nélkül még saját magunkat sem tudjuk elképzelni, valóban értelmezni, illetve helyretenni.

Ezért kéri az Örökkévaló, hogy a zsidók, a népe építsen neki Szentélyt, hogy közöttük lakozhasson. 

Az épületben magában kéne elvileg laknia, de nem ezt mondja. Azt mondja, ha csinálnak neki Szentélyt, nem benne, hanem a zsidók között fog lakozni. A Jóistennek nem kell lakás, Ő teremtette a világot. Neki együttműködés kell a zsidók között, a közösségeik megerősödése kell, ezért is két hozzájárulást, trumát, ez a hetiszakasz címe, biztosítaniuk a munkálatokhoz. 

A második könyv innen már jórészt ezekről a munkálatokról fog szólni. Arról, hogy helyet adjanak maguk között a zsidók az Örökkévalónak. Helyet adni egyfelől összehúzódás, szerénység, másfelől a befogadás aktív munka is, kreativitás, teremtés. 

A befogadó közösségek nem csak eltűrik maguk között azokat, akik másmilyenek, hanem tanulnak is tőlük, engedik magukat formálni az ismeretlen megismerése révén. Így építenek, így építenek Szentélyt az Örökkévalónak. A házunk az életünk, a viszonyaink, ide engedjük be, ha beengedjük, Istent. Balla Zsófia, a nagy erdélyi magyar zsidó költő úgy mondta ezt híres sorában, hogy „ahogyan élek, az a hazám”. A szellemes hászid tanító, a Kocker rebbe pedig azt mondta, hogy Isten ott van jelen, ahová beengedik,

Ahol úgy tesznek, ahogy a hetiszakaszban áll, Szentélyt építenek az Örökkévalónak, hogy közöttük lakozzon. 

Békés szombatot kívánunk!

Vári György írása