– Bölcseink szerint az imát az idők során elfelejtették. Már akkor, amikor a szentélybeli szolgálat és áldozat előbbre való volt az imánál. Hosszú idő után, a XI. században, a németországi Mainz városában Rabbi Ámnonnak Isten újra elmondta az ima szövegét – írja az újpesti a hamarosan beköszöntő zsinagógai újév alkalmából.
„A hetedik hónapban, a hónap első napján legyen nektek szombati nyugalom, emlékeztető harsonamegszólaltatás, szent gyülekezés!”
(III.M.23/24)
Beköszöntött az ősz! Sokan kéretlen-kénytelen filozófusokká válunk. Elgondolkodunk az élet végességén! „Egyik nemzetség elmegy, és a másik eljő; a föld pedig mindörökké megmarad” (Koh.1/4). Közelednek a félelmetes napok! Közeledik az új év!
„Újév napján lesz megírva és a jom kipuri böjt napján lesz megpecsételve, hányan múlnak ki és hányan születnek, ki marad életben és ki fog meghalni, ki a maga idejében és ki idő előtt, ki él majd csöndben és ki hányattatásban, ki él békében és ki szenvedésben, ki szegényedik el és ki gazdagszik meg, ki alacsonyodik és ki emelkedik fel?”
(Ünnepi imarészlet)
Feltesszük a kérdést, amelyet előttünk már feltett minden generáció: „Mi haszna van az embernek minden fáradságában, mellyel fáradt a nap alatt?” (Koh 1/3).
A Talmudban olvassuk: „Az Örökkévaló beburkolózott, mint egy előimádkozó, és megmutatta Mózesnek a Bűnbocsánat imarendjét, mondván: „amikor a zsidók vétkeznek előttem, mondják el ezen imákat, és én megbocsájtok nekik” (Ros Hásáná 12).
Bölcseink szerint az imát az idők során elfelejtették. Már akkor, amikor a Szentélybeli szolgálat és áldozat előbbre való volt az imánál. Hosszú idő után, a XI. században, a németországi Mainz városában Rabbi Ámnonnak Isten újra elmondta az ima szövegét.
A legenda szerint Ámnon Mainz város nagy tudású és tekintélyű rabbija volt. A város fejedelme sok mindenben kikérte véleményét és végül a zsidó a fejedelem bölcs tanácsadója lett. Történt, hogy a fejedelem egy óvatlan pillanatban kérte a rabbit, hogy hagyja el ősei sokak által megvetett vallását és vegye fel a keresztény vallást. A rabbi a maga csendes módján elhárította a fejedelem kérését. Más alkalommal a fejedelem – ezúttal több választófejedelem jelenlétében – megismételte a kérését! Minden szem rabbi Amnonra meredt. A rabbi zavarában három nap gondolkodási időt kért! Hazaérve szégyen és bűntudat gyötörte: hogyan volt képes gondolkodási időt kérni ahhoz, ami élete legbiztosabb, legszilárdabb értéke?
Mivel már nem tudta jóvátenni, elhatározta, hogy nem megy többé a fejedelemhez. Ám a fejedelem három nap elteltével hívatta egy szolgával. Ámnon rabbi azonban nem tett eleget a kérésnek. Elutasítása sértette a fejedelem büszkeségét, aki követelte megjelenését, megfenyegette, hogy levágatja a lábát.
A rabbi a fenyegetés ellenére otthon maradt. Végül a rabbit a fejedelem elé vonszolták, aki szemrehányást tett neki és azonnali választ követelt! Amnon rabbi azt mondta: vágassa ki nyelvem,amely gondolkodási időt kért és nem mondta, hogy hamarabb meghalok, mintsem őseim hitét megtagadnám.
A fejedelem dühbe gurult: tudja, mit fogok tenni? Kérésére kivágatom a nyelvét, de mindkét lábát is levágatom, hiszen azoknak kellett volna elhozniuk hozzám!
Amikor ez történt, Rojs Hasono ünnepe volt. A rabbit hívei a zsinagógába vitték. Felhangzott az ünnepi sófár hangja és Ámnon rabbi kilehelte lelkét! Három nap múlva a halott rabbi, Amnon megjelent a tanítványa, Mesulám Kalimosz álmában, és lediktálta az Uneszáné Tojkef ima szövegét!
Az ima költőibb része az ember életéről szól:
„Az ember porból jön és por lesz a vége, élete kockáztatásával keresi kenyerét, olyan, mint a törött cserép, mint az elszáradt fű, mint a hervadó virág, mint a tűnő árnyék, mint a múló felhő, mint a szélfuvallat, mint a homok, s mint az álom, mely elszáll!”.
Ezzel szemben: „A bűnvallomás, az ima és a jótékonyság elhárítják a rossz végzést!”. Az élet végül is szabad választás kérdése! „De a helyes úton, amin az ember járni szeretne, az Örökkévaló segíti őt az előrejutásban!" (Talmud Mákot 10b).
Legyünk beírva a tartalmas, megelégedett Élet Könyvébe!
.jpg)