Amikor
Szimhát Tóra reggelén a Tóra végére érünk, rögtön el is kezdjük újra. És tovább
is olvassuk a történetet Józsué, az utód életére térve rá Mózes halála után. A
világ, mint az évszakok változása, mindig ismétli magát, de már új szereplőkkel
és ez éppen annyira fájdalmas, amennyire vigasztaló is.
Ma késő délután (17 óra 19 perckor) beköszönt smini áceret, azaz szukkot nyolcadik napi záróünnepe. A héber smini áceret jelentése: „a gyülekezés nyolcadikja.” Az őszi nagyünnepeket a szimhát tórával, a Tóra örömünnepével zárjuk. mikor befejezzük a Tóra utolsó szakaszának olvasását, áttekerjük a tekercseket, és rögtön az első könyv első szakaszával, a Brésittel folytatjuk az olvasást. Ezzel is azt mutatjuk, hogy a zsidó vallásban a Tóra tanulásának körforgása egy pillanatra sem állhat meg.
Kétfelé
halad a szent idő a Szimhát Tóra, a Tóra örömünnepének közelgő reggeli
istentiszteletén, az őszi ünnepek vége előtt. Előre és hátra, visszafelé is.
Közvetlenül azután, hogy a Tóra olvasását befejezzük, újra is kezdjük rögtön.
Mózes meghal és a világ újra megteremtetik. Ahogy valóban, aki megment egy
ember, egy világot ment meg a Talmud híres szavai szerint. Világok omlanak
össze és születnek meg minden nemzedék érkezésével és távozásával. És sok
minden meg is ismétlődik velük, a fiatalságtól az öregségig. Nincs semmi új a
nap alatt, nemzedékek mennek, nemzedékek jönnek, de Isten teremtése és a világ
felismerhető rendjében sok minden örök.
A Tóra a mi életünk, mindannyiunké,
amely újrakezdődik azokkal, akikre ráhagyjuk. A mi életünk is számtalan
újrakezdés ideje, emlékképek, szakaszok térnek vissza és ismétlődnek benne, a
következőké is éppen ilyen lesz. És ezen belül egészen más. Ami a folytonosság
és visszatérés, „ciklikus” tapasztalata az életünkben, azt idézi fel és
tudatosítja az újrakezdett Tóra-olvasás.
A
Tóra után a próféták könyveiből olvasunk ilyenkor is, méghozzá Józsué
könyvéből. Mózes meghal és a nagy gyász után Józsué lép a helyébe. Az élet megy
tovább. Mózes után is és az lép az örökébe, akit ő maga nevelt vezetővé. Mózes
nem gondolta, hogy utána már nincs élet. Ő maga segített továbblépni, mint az
igazi vezetők általában is. A dolgok rendre visszatérnek a múltat formáló,
alakító emlékezet számára és közben változnak, formálódnak, távolodnak is a
múlttól. Sok mindent viszünk magunkkal, de megyünk tovább. Kivezet minket
Józsué az őszi ünnepek közegéből a hétköznapok felé, a szent időből a profánba,
amelyet továbbra is az ünnepek köre tagol és a mi múló életidőnk fogyaszt
lassan, illetve az a remény vezet, hogy végül elérünk valahová.
A szent idő, az
ismétlődés idejének szent ideje, illetve a hétköznapok lassan előre ballagó
ideje keresztmetszetében áll a Szimhát Tóra, az ünnepek és hétköznapok határán.
Amikor minden újra is kezdődik és az élet is megy tovább. És, persze, mindig ez
van, csak az ünnep tapasztalatában észrevehetőbbé, átélhetőbbé, koncentráltabbá
válik. A búcsú, a gyász, az újrakezdés, az emlékezés, a továbblépés és a végső
soron nyitott jövőbe vetett szorongó remény révén. Egyszerre.
És
Józsué méltó utód lesz. Végigcsinálja. M is, bármi vár ránk a következő időkben.
További szép ünnepet és Jó szombatot kívánunk! A sábát kimentelének időpontja: október 26. szombat este, 18 óra 23 perc.
A kiemelt kép forrása: rabbisacks.org
