„Aki nem látta a vízmerítés örömünnepét, az még életében nem látott örömöt"

– Bölcseink szerint ha valaki boldognak mutatkozik, előbb-utóbb boldog is lesz. Lásd: a pozitív gondolkodás még Isten parancsolatainak teljesítésében sem utolsó szempont! – írja a befejezéséhez közeledő szukkot ünnepe kapcsán Szerdócz Ervin újpesti rabbi.

A Talmud állítása szerint a sátoros ünnep (szukkot) idején lesz megszabva a következő esztendőben hulló eső mennyisége és „minősége” Isten ígérete szerint: „…időben adok esőt földetekre, őszi és tavaszi esőt” (V.M. 11/15).

Az esőnek életbevágó szerepe volt és van, különösen Izraelben. Ezt a Tóra így indokolja: hogy be tudd gyűjteni gabonádat (értsd: táplálékod lesz), mustodat (értsd: szellemi sikereid lesznek) és olajodat (értsd: megfelelő módon és jó hangulatban fogod megtartani ünnepeidet).

A talmudi időkben nagy összejöveteleket rendeztek ez alkalomból. Ennek alátámasztására persze megfelelő szentírási „utalást” kellett keresni. A Talmud Szukká traktatus 48b-ben Ráv Éná megfelelő prófétai szöveget talált alátámasztásul a kérdéshez: „Örömmel (szaszon ) merítetek vizet az üdvösség forrásaiból” (Jes. 12/3).

A sátoros ünnep előírása, hogy az ünnep alatt sátorban kell tartózkodni. Ez a parancs, mondjuk ki, nem is olyan nehezen teljesíthető.  Egészen más, ha ehhez még a fenti „kötelező”  szimhának, vagyis örömnek kell párosulnia. Persze mindenhez van „megoldás”. Azt mondták: ez esetben az örömnek nem kell teljesen őszintének lennie, elég a jóindulattal „színlelt”! Nem képmutatás ez egy kicsit?

Bölcseink szerint (persze) nem, mert ha valaki boldognak mutatkozik, előbb-utóbb boldog is lesz. Lásd: a „pozitív gondolkodás” még Isten parancsolatainak teljesítésében sem utolsó szempont!

Reb Mordecháj és a szegény vízhordó zsidó

A nischizi Jichák rabbi apja, reb Mordecháj kereskedéssel foglalkozott, mielőtt rabbi lett. Minden ügylet hasznából egy pár kopejkát félretett, hogy legyen majd miből esztrogot (citrusgyümölcsöt) venni a sátoros ünnepre. Ugyanis az ünnep „kelléke” az ünnepi csokor (luláv) és az ünnepi gyümölcs (esztrog). Ezek lengetése a dimenziók felé (fel-le, jobbra-balra, előre-hátra) az emberi hála manifesztumai Isten felé. 

Egyik évben szép lassan összegyűlt hat rubel, ami az 1700-as évek végén nagyon sok pénz volt. Beutazott hát reb Mordecháj a közeli Brod városába, hogy vegyen magának egy szép esztrogot az ünnepre. Útközben találkozott egy szegény vízhordó zsidóval, akinek az volt a megélhetése, hogy  lovas szekerén  ivóvizet szállított. De az ember most az út szélén ült, keservesen siránkozott, mert öreg, kehes lova kimúlt. Hangosan panaszkodott: 

– Mivel fogom megkeresni betevő falatomat magam és családom számára? 

Mit tett hát reb Mordecháj? Rövid gondolkodás után odaadta hat rubeljét a zsidónak, amiből a vízhordó új lovat vehetett magának. A rabbi pedig így okoskodott magában: 

– Mi a különbség? A zsidók esztrogra fognak áldást mondani, én meg egy lóra..

A történet vége az, hogy egy kedves barátjától egy pompás esztrogot kapott ajándékba. Így nemcsak lóra mondhatott áldást…