Ünnepeljük a magyar kultúrát, hazánk szépséges arcát

Ma van a magyar kultúra napja annak tiszteletére, hogy Kölcsey Ferenc január 22-én fejezte be a később Magyarország himnuszává vált költeményét. A páratlanul gazdag magyar kultúra gyarapításához jelentős mértékben hozzájárultunk mi, magyar zsidók is, amire különösen büszkék vagyunk.

Ha az elmúlt kétszáz év, de főképp a XX. század magyar kulturális és művészeti életét megnézzük, szembetűnő, hogy a magyar zsidóság milyen jelentős mértékben kivette a részét Magyarország kultúrájának gazdagításából. S nemcsak a magyar zsidó művészekre gondolhatunk, hanem azokra a zsidó mecénásokra is, akiknek az önzetlen hozzájárulásával alkothattak nem zsidó nagyságok, mint Ady Endre. 

S ha már a nagy költőt megidéztük, álljon itt egy mondat a híres Korrobori című cikkéből, amelyben Ady Endre ezt írja: „De az igaz ugye, hogy közénk senkik, még egyformákban is százfélék közé, elvegyült egy millió zsidó? Hogy e zsidók megcsinálták nekünk Budapestet s mindazt, ami talán – talán? Biztosan – nincs is, de európaias és távolról mutatós? Segítségünkre jöttek nekünk... (:..) Kultúrát végre is csak azok csinálnak, akik olyan nyugtalanok, hogy nekik az egész föld kevés. Az utolsó ilyen magyarokat azonban már Ottó császár – ő volt-e csakugyan? – megcsonkította a Lech mezején. A kultúra és a továbbmenés tehát a Balkán-fajták közé ékelt korcs-magyarság számára, a nem éppen tökéletes, de hasznos zsidóság". 

A – talán (biztosan) – legnagyobb magyar költő-újságírót a fenti mondataiért hazafiatlan ,,zsidóbérencnek" bélyegezték azok a kortársai, akik nem láttak tovább a mai napnál, s ma már látjuk, hogy Ady Endrének volt igaza.

„E zsidók megcsinálták nekünk Budapestet", írja a vátesz, s mennyire igaz: mivel a kultúrának integráns része az épített örökség, nap mint nap olyan épületek megyünk el a fővárosban, amelyeket magyar zsidók emeltettek, méghozzá nem közpénzből, hanem a saját vagyonukból.

Legyünk rá büszkék, hogy eleink alktóereje és munkája nélkül ma mindannyian szegényebbek volnánk kulturális értelemben. Elődeink közül sokan asszimilálódtak, magyarrá lettek, magyar zsidóvá, akiknek fontosak voltak a gyökereik, de akiknek fontos volt a magyarságuk is. Soha nem feledhető fájdalom, hogy a Horthy-rendszerben éppen az a társadalom vetette ki őket magából, amelynek felvirágoztatásáért oly sokat áldoztak és tettek. Gondoljunk rájuk is, amikor a magyar kultúrát, hazánk szépséges arcát ünnepeljük!