Mindig jön új fáraó: a zsidók és a hatalom

József úgy gondolja, népének az a legjobb, ha van valaki, aki erősíti a fáraó hatalmát, cserébe a fáraó is vigyáz a zsidókra. Ebben az egyben József, a zsidó nép és az egész belátható világ megmentője tévedett.

József ügyes udvari embernek bizonyul, ehhez ért a legjobban, a háztartásvezetéshez. Jól menedzselte Potifár háztartását, a börtön adminisztratív ügyeit és az államháztartással is remekül boldogult, mivel előre látta a következő nagy dekonjunktúrát, a pénzügyi ciklusok természetét. Istennek nagy céljai voltak vele és nagy tehetséget kapott hozzájuk, továbbá sok megpróbáltatást.  

A hét bő esztendőben az államkincstár felvásárolta a gazdag termés jó részét, a hét szűk esztendő során pedig eladta a lakosságnak, amit begyűjtött tőlük, ők pedig cserébe lemondtak a vagyonukról, a pénzügyi függetlenségükről, mindenük az államkincstáré lett. A központi hatalom mérhetetlenül megerősödött az egyiptomi „polgárok” rovására, a gazdasági hatalmat politikai hatalommá konvertálta József. Ha ő nincs, nemhogy Jákob és gyermekei, de az ókori Kelet szuperhatalma, Egyiptom sem vészelte volna át az éhség éveit.  

Az előrelátó ifjú egyetlen dologgal nem számolt, a halandósággal. Néha előfordult, hogy az államügyek sokasága következtében elfeledkezett az Örökkévalóról és arról, hogy csak az Ő hatalma korlátlan. A fáraó felett is van egy hatalom, amelynek nem tud ellenállni, épp úgy nem tud, mint az alattvalói, ez a halál. Minden fáraó uralma véget ér ezen a földön. A hatalom vonzása azonban tartós az emberek között. 

Új fáraó került az egyiptomi trónra a nemsokára sorra kerülő második könyv, a Smot, Exodus szerint, és ez a fáraó már nem emlékezett Józsefre és az ő nagy jótéteményeire. A hatalmat azonban szerette, a szolgaságot és a kiszolgáltatottságot is, a másokét, a Józseftől örökölt hatalmi struktúrák kihasználása kedvére volt. József közgazdasági géniusz volt, és minden kétséget kizáróan jót akart. Segíteni a jóindulatú fáraónak. Nem ismerhette egyetlen személy szinte korlátlan hatalomgyakorlására kiépített rendszerek, a túlzott központosítás veszélyeit. 

Egyes, modernebb értelmezések szerint József, miközben megmentette a zsidókat és az egyiptomiakat, megteremtette a teljes gazdasági függést a Birodalomban, mindenki a kincstár rabszolgája lett és az új Fáraó épp azokat kezdte végletesen kizsákmányolni, akiknek a hatalmát köszönhette József népét, a zsidókat.

A hatalom szolgálata a gyengébbek, a kisebbségek részéről érthető stratégia. A gyenge az erőhöz vonzódik, biztonságot remél. De minden fáraó uralma véget ér egyszer, arra az időre is gondolni kell. Csak a Királyok Királyának hatalma örök, csak az Ő dicsőséges királysága áll fenn örökkön-örökké.

Jó szombatot!