Hogyan tovább: a járvány vége és a világ új törvényei – Jó szombatot!

Kedves olvasóink, hittestvéreink! A szombat szent ünnepe ma este 7 óra 36 perckor köszönt be hozzánk, a Királynő holnap este 8 óra 47 perckor távozik körünkből. Ez idő alatt honlapunk, Facebook- és Instagram oldalunk nem frissül. Ezen a héten az Emor hetiszakaszt olvassuk. Mindenkinek jó szombatot!

A mai napon a hagyomány szerint véget ért a járvány Izraelben és ilyenkor, Lág báOmer ünnepén tárta fel a Tóra titkait, belső oldalát Simon bár Jóháj rabbi, a kabbala nagy könyve, a Zóhár hagyomány szerinti szerzője. Lág báOmer amolyan kabbalista Sávuot, kinyilatkoztatás-ünnep is, útban a Tóra-adás felé.

A mostani hetiszakasz, az Emor parancsolja meg az Omer-számlálást, amely Peszáh ünnepének másnapjától Sávuotig, a Tóraadás ünnepéig tart: az út a megszabadulással kezdődik és addig tart, amíg meg nem halljuk a ránk vonatkozó törvényt, az életünk saját jelentését, értelmét. Ennek az útnak a kétharmadánál vár Lág báOmer napja (idén éppen ma), amely magába sűríti az egész időszak értelmét: ahogy a Tóra szerint Peszáhkor megszabadultunk Egyiptomból, úgy szabadultak meg a Talmud szerint a járványkor Lág báOmer napján Izrael közösségében. Ahogyan Sávuotkor megkaptuk a Tórát, úgy kaptuk meg a Tóra misztikus jelentését Lág báOmerkor Simon bár Jóhájtól a hagyomány szerint.

És most, ezen a Lág báOmeren (azonkívül, hogy a szörnyű éjszakai izraeli tragédia halottait gyászoljuk) szintén van rá remény, az átoltottság növekedésével, hogy lassan visszatérünk az életbe mi is a mi járványunktól, hogy talán megszabadulunk végre. És minden meglelt szabadság új fejezetet nyit, „új Tóra-adást”, illetve új Tóra-értelmezést kíván. Ki kell majd találnunk, hogyan éljünk ezután, mihez kell mindenáron ragaszkodnunk az előző életünkből, és mit kell feltétlenül megváltoztatni. Egyelőre, első körben legalábbis, nem az emberiségnek, hanem nekünk magunknak. Erre figyelmeztet a nyitott ortodox, egalitárius New York-i rabbiképző intézet vezetője, Dov Linzer rabbi ünnepi köszöntőjében.  

Meg kell tanulnunk újra élni, nehogy így maradjunk véletlenül, ahogy egy nagy betegség, stroke után meg kellhet tanulni járni is újra. Ki kell gondolni, hogyan építjük majd vissza a közösségi életünket fokozatosan, hogyan győzzük le az érthető, de bénító félelmeket, hogy milyen és mekkora szerepet szánunk a virtuális közvetítésnek az életünkben, mit kezdünk távlatilag azzal a tapasztalattal, hogy épp azért kellett egy bő éven át egymástól elszigetelten élnünk, mert annyira össze vagyunk kötve egymással, mert a vírusok is bárhonnan bárhová eljuthatnak a glóbuszon percek alatt. Kérdés, hogy mi következik személyesen ránk nézve abból, hogy ténylegesen egy globális közösség egymásra utalt tagjai vagyunk, vagyis a másikra leselkedő veszélyek mostantól már minket is közvetlenül fenyegetnek. Hogy többé nincs már különbség „az ő bajuk” és a mi bajunk között. És így tovább.

Lág báOmerkor a Peszáh és a Sávuot, a megszabadulás és a Tóraadás közötti 50 napos időtáv kétharmadánál vagyunk. Lehet készülni egy új életre, a mindig esedékes újjászületésre.

Jó szombatot!