Ma elment a Papi is: Meghalt Lénárt István

Jövő héten szerdán töltötte volna be 100. életévét Lénárt István, pontosabban mindannyiunk szeretett Papija. Életműdíjas gyártásvezető, az MTV örökös tagja és fenomenális karakterszínész volt, akit a magyar tévés és filmes szakmában mindenki ismert, ami azonban ennél is nagyobb szó: akit mindenki szeretett. Drága Papi, legyen neked könnyű a föld!  

Rettenetes időszakot élünk, szinte minden napra jut egy-egy felfoghatatlan halálhír. Ma Lénárt István halt meg, azaz a szeretett Papi, aki nélkül elképzelhetetlen volna az elmúlt hat-hét évtized magyar filmgyártása és televíziózása.

Akiknek megadatott, hogy a társaságát élvezhessék, azokat nem mindennapi élménnyel ajándékozta meg: egy rendkívüli személyiség varázsával. És ez nem túlzás: Papi minden tekintetben rendkívüli volt, sajátos hanghordozását, éles tekintetét, szikár, férfias alakját, s nem utolsó sorban legendás anekdotáit, történeteit nem lehetett elfelejteni. 

Lénárt István (1921-2021). Stekovics Gáspár fotográfiája/Facebook

Ami pedig a korát illeti: sokan megköszönnénk, ha olyan formában lennénk ötven-hatvan évesen, amilyen jól ő tartotta magát közel a százhoz. Még tavaly nyáron, a lazítás röpke heteiben is képes volt arra, hogy meglátogassa barátait a Fészek Klubban, holott már 2020-at mutatott a naptár, ő pedig 1921-ben született. Mindent elmond arról a rendkívüli korról, amit megért, hogy Papi kamaszkorában – nem tévedés, ő is volt kamasz – még beszélgetett Karinthy Frigyessel a harmincas évek közepén.

A vészkorszakot már felnőtt fejjel érte meg: huszonegy éves volt, amikor behívták be munkaszolgálatra, először Galántán, majd Budafokon dolgoztatták. A német bevonulás után egy hónappal, 1944 áprilisában ismét munkaszolgálatra kapott behívót, de nem vonult be, hanem szerzett egy magyar királyi honvédségi egyenruhát, papírokat hamisított, s hónapokon át Uzoni Zajzon Gábor főhadnagyként élte az életét. Leleményes volt, bátor és okos. 

A háború után a filmgyárban végigjárta a ranglétrát a laboratóriumi munkáktól kezdve a felvételvezetésen át a gyártásvezetői posztig. Olyanokkal kezdett, mint Keleti Márton, Bán Frigyes, Gertler Viktor, majd dolgozott többek közt Várkonyi Zoltánnal, Makk Károllyal, Bacsó Péterrel, Fábri Zoltánnal, Fehér Györggyel, Tarr Bélával. 

Legszélen jobbra Lénárt István a Fészek Művészklubban 1962-ben többek között Berek Kati, Szirtes Ádám, Bessenyei Ferenc társaságában. Fotó: Filmkultúra

Nyugdíjas éveiben is aktív életet élt, számos filmben szerepelt, és tavaly februárban Fináli Gábor rabbi meghívására elment a Hunyadi téri zsinagógába is, ahol Gerő Péter róla szóló, Pókerarcok című filmjét vetítették. Szokás szerint ott is ellenállhatatlan volt, s arra a felvetésre, hogy szeretettel várják legközelebb is, Papi a maga utánozhatatlan modorában azt válaszolta: ha legközelebb is ennyi szép hölgy társaságában lehetek, akkor természetesen eljövök.

Ma pedig elment – de tudjuk, hogy mindig velünk marad. Drága Papi, legyen neked könnyű a föld!

(A Criticai Lapokban Szervező vagyok, nem művész címmel megjelent életútinterjú  ide kattintva olvasható.) 

(Címlapkép: Papi 2016-ban. Fotó: Polyák Attila/Origo)