Mai születésnapos: A kis herceg, egy titkos zsidó mese

Antoine de Saint-Exupéry egy Leon Werth nevű barátjának ajánlotta leghíresebb könyvét, Leon Werthnek, „amikor még kisfiú volt”. Zidó kisfiú, akiből tragikus sorsú zsidó író lett.

Mindannyiunk régi kedvence, a kis herceg kalandjai a barátságról szólnak. Arról, hogy mi fűzhet össze ezen a furcsa, őrült világon, ahol egyikünk se tudja, mi dolga van, két eltévedt élőlényt egymással. A kis herceg otthon nem tud hangot találni a rózsával, amely a kis bolygóján virágba borul. Ezért elmegy és körbenéz a világban, hogy megkeresse a magány és az értetlenség változatait és hogy mégis megtaláljon valakit, akivel összebarátkozhat. Hosszú ideig kell kutatnia, amíg megérkezik a Föld nevű égitestre, ahol egy második világháborús francia pilótával találkozik, akinek gyorsan helyre kéne hoznia a gépét és még egy rókával. Hozzájuk lesz köze először életében, őket szelídíti meg. Lassan, fokozódó figyelemmel és érdeklődéssel és azzal a nyitottsággal, amelyet csak egy kisgyerek képes tanúsítani. Egy kisgyerek, akinek nincsen története, anyukája, apukája, a semmiből jön elő a sivatagban és a semmibe is tér vissza. Nem „igazi” úgymond. Egy már nem élő kisgyermek, aki a könyv végén visszatér a bolygójára, vagyis meghal. Egy kisfiú emléke, aki az író, a ronccsal vacakoló pilóta barátja volt. Az író legjobb barátja pedig egy kollégája volt, Léon Werth, neki, illetve az ő már rég nem fellelhető gyermeki énjének ajánlotta a könyvet Exupéry. Annak az embernek, akit, mint a kis herceg a rókát, egykor megszelídített, akit megtanult megérteni és szeretni, és akihez magányos is a legtöbb köze volt a világon.

„Ez a felnőtt a legjobb barátom a világon” – írja Exupéry Werthről és ez az ember éhezik, fázik és vigaszra szorul. Az ajánlás a második világháború közepén születik, a holokauszt alatt, amikor Werth a francia-svájci határ hegyei között bujkált zsidóként, már évek óta publikációs tilalommal sújtva. Ő maga nem beszélhetett bár, de a barátja, aki felelősséget vállalt érte, mint a kis herceg a rózsájáért és a rókáért, üzent neki a könyvvel, a történelem egyik legszebb és legsikeresebb gyerekkönyvével, amelyeknek ő volt a titkos főszereplője abból az időből, „amikor még kisfiú volt”.

Léon Werth túlélte a háborút, a barátja azonban 1944-ben eltűnt egy tervei szerint utolsó bevetésen. Az utolsó lett, csak nem úgy, ahogy képzelte.

Emlékeztette őt, hogy sosincs egészen egyedül, ott szunnyad benne egy félig-meddig elfelejtett kisfiú. Hogy ő maga a kis herceg, aki a pilótával találkozott

Ezt nehéz észrevenni, de azért sikerülhet. Mert jól csak a szívével lát az ember, ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan. A szív látása számára pedig napnál is világosabban mutatkozik meg a zsidó íróbarát, a legjobb barát számára írt ajánlásban A kis herceg „zsidó titka”: a kölcsönösség és a szeretet.

Léon Werth legjobb barátja éppen 1900 június 29-én született, 117 éve és 44 évesen tűnt el a második világháborúban.