Wallenberg-díjátadás: Ne legyél tettes, ne válj áldozattá, és soha ne legyél közömbös

Bogdán László, Cserdi község polgármestere, Iványi Gábor lelkész, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség elnöke, Kaczvinszky Barbara újságíró, dokumentumfilm-rendező, Majsai Tamás református lelkész, történész, Setét Jenő polgárjogi aktivista és Szigeti Jenő, a Hetednapi Adventista Egyház lelkésze, egyháztörténész vehette át ma a 2020-as Raoul Wallenberg-díjat. A díjátadó ünnepséget a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) székházában tartották.

A Raoul Wallenberg Egyesület és Alapítvány az Emberi Erőforrások Minisztériumával közösen 2010-ben alapította meg az embermentő svéd diplomatáról elnevezett díjat. Az elismerést olyan személyeknek és szervezeteknek ítéli oda, akik vagy amelyek tevékenységükkel humanista példát mutatnak, és segítik a diszkriminációt elszenvedő embertársainkat. A bíráló bizottság tagjai: Beer Miklós, Derdák Tibor, Dénes Katalin, Kovács István, Orosz Ferenc és Sebes József (utóbbi a Raoul Wallenberg Egyesület elnöke, a díjátadó rendezvény házigazdája).

Az ünnepségen Horváth József, a Mazsihisz alelnöke, az újbudai Bét Sálom zsinagóga elnöke a köszöntőjét azzal kezdte: egy általa elképzelt, ideális világban neki most nem kellene beszédet tartania, sőt, a Wallenberg Egyesületnek sem kellene léteznie, vagy ha létezne, akkor gyorsan csődbe menne, hiszen lenne úgy 8 millió díjazottja, de hát – tette hozzá – „nem egy általam elképzelt, ideális világban élünk”. Horváth József kiemelte: az egyesület előző és mostani díjazottjai valójában az ellen küzdenek, hogy egy-egy társadalmi csoportot, kisebbséget a többség dehumanizálhasson, s ez ellen semmi mással, csak humanizmusssal lehet harcolni. 

Beszédet mondott Kovács István, az Emberi Erőforrások Minisztériuma helyettes államtitkára, aki gratulált a díjazottaknak, majd úgy fogalmazott: Raoul Wallenberg áldozatos életútját ma is példaként lehet állítani a következő generációk elé annak érdekében, hogy a vészkorszak idején történt szörnyűségek ne történhessenek meg újra. Ma is vannak üldözöttek, akik támogatásra szorulnak, ezért kiemelkedően fontos a Wallenberg-díj, és az, amit képvisel – fűzte hozzá Kovács István.

Habár nem szerepelt az előzetes programban, de Katarina Szécsi Åsbrink, a Svéd Királyság nagykövet-helyettese is fontosnak érezte, hogy a rendezvényen felszólaljon. Mint mondta, számára Raoul Wallenberg  voltaképpen egy kollégája volt, hiszen ugyanazon a követségen dolgoznak, és számos magyar és svéd szervezettel, intézménnyel szorosan együttműködnek a valahai diplomata emlékének ápolásában. Úgy fogalmazott: nem mindannyiunkból válik életmentő hős, aki emberek ezreinek az életét menti meg, de mindannyiunknak van lehetősége arra, hogy kiálljunk a kirekesztés ellen az emberi jogokért. Katarina Szécsi Åsbrink a beszédét azzal fejezte be: egy általa tisztelt professzor hármas parancsa szerint az ember ne legyen tettes, ne váljon áldozattá, és soha ne legyen közömbös.

Az ünnepi beszédek és köszöntők elhangzása után a kövektező személyek vehették át az elismerést: Bogdán László, Cserdi község polgármestere, cigány polgárjogi aktivista, Iványi Gábor lelkész, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség elnöke, Kaczvinszky Barbara újságíró, dokumentumfilm-rendező, Majsai Tamás református lelkész, történész, Setét Jenő polgárjogi aktivista és Szigeti Jenő professzor, a Hetednapi Adventista Egyház lelkésze, egyháztörténész.

Fotók és videó: Kökényesi Gábor

A résztvevők ezután a XIII. kerületi Raul Wallenberg utcába mentek, ahol megemlékezést tartottak a svéd embermentő emléktáblájánál. Raoul Wallenberg egyébként 75 évvel ezelőtt, 1945. január 17-én tűnt el, amikor Budapestről Debrecenbe indult az Ideiglenes Nemzeti Kormánnyal és a szovjet főparancsnoksággal tervezett tárgyalásra. Eddigi ismereteink szerint a Szovjetunióba hurcolták, az ottani hatóságok meg nem erősített álláspontja szerint Wallenberg börtönben halt meg 1947. júliusában.