Gadó János: A pápa, a régi antiszemitizmus és az új

Ferenc pápa halála után a zsidó és izraeli sajtóban számos cikk látott napvilágot, melyek hosszan sorolják és méltatják gesztusait a zsidóság felé. Ám nem kevesebb azon cikkek száma sem, amelyek erősen bírálják a gázai háború kapcsán tett ellentmondásos gesztusait, a Hamasz brutális terrortámadása után el nem hangzott elítélő nyilatkozatait, a háborúért viselt felelősségről ki nem mondott mondatait, és az izraeli „népirtásról” sajnálatos módon leírt szavait. GADÓ JÁNOS írását szemlézzük a Szombatból.

A pápa trónra lépésétől kezdve – sőt, már azelőtt is – számos gesztust tett a zsidóság felé, amiket világszerte hálásan és elismeréssel fogadtak. 2023. október 7 után azonban nem állt a megtámadott Izrael mellé, hanem a palesztinoktól és Izraeltől egyenlő távolságot tartva, a háború okairól való megnyilatkozást gondosan kerülve általánosságban beszélt a békéről és az erőszak elutasításáról. Az erőszak konkrét okairól, támadóról és megtámadottról így semmi érdemlegeset nem tudott mondani.

*

A zsidóság iránti pozitív gesztusait világszerte értékelték és hangsúlyozták. Méltatták, hogy 2014-es izraeli látogatása során felkereste a Holokauszt áldozatainak emlékét őrző Jad Vasém emlékhelyet, ellátogatott a Siratófalhoz, s a fal réseibe dugott céduláján Ézsaiás próféta könyvéből idézett: . Méltatták, hogy az Izraelbe látogató pápák közül elsőként felkereste Theodor Herzl sírját – ami kimondottan a cionizmus elismerésének gesztusa – márpedig a cionizmus keresztény teológiai szempontból sokáig problémás eszmének tűnt.

Javára írják, hogy 2016. július 29-én Auschwitzba is ellátogatott, és ott találkozott a haláltábor 12 túlélőjével. A pápa mindegyikükkel személyesen beszélgetett, majd megcsókolta és megáldotta őket. Ő volt az, aki 2019-ben megnyitotta a kutatók előtt a Vatikán II. világháborúval kapcsolatos titkos iratait, köztük a zsidóüldözésekkel kapcsolatos dokumentumokat. Ezt a bátor lépést a zsidó szervezetek s Izrael Állam is nagyra értékelte. Pápasága alatt mindvégig határozottan támogatta a vallásközi párbeszédet, mind a zsidókkal, mind más felekezetekkel.

Az antiszemitizmust határozottan elítélte, mondván: „keresztény ember nem lehet antiszemita”. (Hogy a katolikus egyház ezt megelőző 1500 évét hogyan értékelte ebből a szempontból, az más kérdés.)

Általában, a latin-amerikai baloldali hagyományokat magával hozó pápa fogékony volt az üldözött kisebbségek szenvedéseire, ezen az alapon a zsidóság sorsához is empátiával közelített.

És itt elérkeztünk a lényeghez: Ferenc pápa mindvégig határozottan elítélte – a régi antiszemitizmusokat: a keresztény eredetű, teológiai antijudaizmust és a 19-20 századi, rasszista gyökerű antiszemitizmust. Üzenetei ebből a szempontból egyértelműek voltak. Azon az úton haladt következetesen tovább, amit elődei jelöltek ki, a Holokauszt utáni világ változásaival lépést tartva.

A baj az új antiszemitizmussal volt: a haladó világ nagy részéhez hasonlóan ebbe a csapdába a pápa is belesétált. Az új antiszemitizmus az elmúlt évtizedekben is jelen volt persze, de 2023. október 7 után páratlan erővel lángolt fel, amivel gyakorlatilag új korszak kezdődött az antiszemitizmus történetében. 

Ezen a napon a Hamasz lemészárolt 1200 izraeli polgári személyt és ezzel összhangban elkezdődött egy minden eddiginél intenzívebb gyűlöletkampány, amelynek kulcseleme, hogy azzal vádolják Izraelt, amit ellene elkövettek: népirtással. E fiktív népirtás állítólagos áldozatai a palesztinok.

(...)

Mivel a pápa hivatalból az elesettekkel és az áldozatokkal van, a palesztinok – mass média által feltálalt – szenvedésével kiemelten foglalkozott. Olyannyira, hogy a palesztinok, mint tettesek, szóba se jöhettek a gázai háború általa felvázolt történetében – a Hamasz által elkövetett mészárlás a pápa kommunikációjában gyakorlatilag nem létezett. A zsidók kiirtását a legnagyobb nyíltsággal hirdető, tömeggyilkos palesztin terrorcsoport bűntetteinek ténye egyszerűen nem fért össze a palesztinok áldozati imázsával.

(...)

Zsidó részről azonban legfájóbb üzenet az volt, amikor a La Stampa című olasz napilapban 2024. november 17-én megjelent egy részlet a pápával készült interjúkötetből. Ebben a pápa vizsgálatot sürgetett, vajon az izraeliek tényleg népirtást követnek-e el Gázában. 

A „népirtás” vádja a mai kor legdurvább antiszemita hazugsága, ami gyakorlatilag lenullázza Izrael Állam létjogosultságát. Üzenete a Holokauszt-tagadás vagy relativizálás egy változata: ha a zsidók népirtást követnek el, akkor többé nincs joguk számon kérni a velük szemben elkövetett népirtást. 

Ennek a vádnak aggasztóan széles elterjedtségére utal, ha már a pápa is jónak látta, hogy meglebegtetésével csatlakozzon a tömeghangulathoz. 

 Zsidó részről megütközéssel és bírálattal fogadták ezt a nyilatkozatot. Néhány nappal később egy vallásközi küldöttséggel való folytatott találkozón – amelyen zsidó, muszlim, keresztény, buddhista és drúz vallási személyiségek vettek részt – a pápa pontosított, mondván, hogy szavait szövegkörnyezetből kiragadva idézték. 

Nem azt mondta, hogy Izrael népirtást követ el, csak azt, hogy az ezzel kapcsolatos állításokat ki kéne vizsgálni, úgymond. A viszonyt tovább rontotta a pápa egy következő nyilatkozata, melyben „kegyetlenségnek” nevezte, hogy Izrael, úgymond, „gyerekeket géppuskáz le, kórházakat és iskolákat bombáz le”.

(...)

2023. október 7 után a pápa politikáját a zsidókkal és Izraellel kapcsolatban a „hagyományos” és a „progresszív” antiszemitizmus kettőssége határozta meg. Míg a progresszív világnézeti kánon szerint a hagyományos antiszemitizmus tabu, a progresszív antiszemitizmus előtt szélesre tárja a kapukat. 

Amit a zsidókra ma már nem lehet elmondani (pl. hogy „gyerekgyilkosok”), azt Izraelről elmondani kifejezetten trendi.

Ez a kettősség eredményezte azt, hogy a pápa mindvégig rendkívül szívélyes volt a zsidók irányában, de október 7 után elhangzott (és el nem hangzott) egyes megnyilvánulásai izraeli szemmel már elfogadhatatlanok voltak.

Ilyen előzmények után döntött úgy az izraeli kormány, hogy távol marad a pápa temetésétől.

Gadó János véleményét teljes terjedelmében a Szombat folyóiratban olvashatják el. 

Borítókép: Jörg Upahl/Pixabay