Fontos kiadvány a nagykanizsai zsidó temető művészettörténetéről

A helyi zsidó temető Nagykanizsa város ikonikus és impozáns, meghatározó létesítménye, ez indokolta, hogy a Nagykanizsai Honismereti Füzetek sorozatban megjelenjen egy hiánypótló kiadvány a temető művészettörténetéről. Az „Adalékok a nagykanizsai izraelita temető művészettörténetéhez” című kötet Saffer Szilvia munkája, amelynek bemutatóját a héten tartották a Magyar Plakát Házban.

A Nagykanizsai Honismereti Füzetek című sorozat negyvenharmadik köteteként jelent meg az izraelita temető művészettörténetét feldolgozó munka Saffer Szilvia tollából, aki 1995-ben ebben a témában írta a szakdolgozatát – írja a Kanizsai Újság.

A szerző szerint a most megjelent, az 1995-ös szakdolgozatát bővítve és kiegészítve tartalmazó kiadvány minden generáció számára érdekes és informatív lehet, ugyanakkor Saffer Szilvia célja az volt, hogy a kötet felhívja a fiatalok figyelmét is a régi épületek megőrzésének fontosságára.Száraz Csilla, a helyi Thúry György Múzeum igazgatója szerint az izraelita temető fontos és meghatározó szerepet tölt be Nagykanizsa történelmében.  

A cikk teljes terjedelmében itt olvasható.

(Címlapkép: Rákász Mihály. Forrás: wikipédia.hu)

Az 1780-as években a nagykanizsai zsidó temető  megtelt, ezért a hitközség gróf Batthyány Lajostól, a város kegyurától 100 négyszögöl telket kért az új temető számára. E telket megkapták, s ezt követően – immár a temető mai helyén –  1786-ban megkezdődött a temetkezés. A temetőkert nyilvántartókönyve mintegy 4 ezer halottat tüntet fel. Ez a temetőrész a jelenlegi temető északkeleti részén található. Idővel a temető területe tovább bővült. A sírkert jelentős értékű síremlékeivel, nívós kertészeti megoldásaival, jó karbantartásával a gazdag nagykanizsai hitközség törődésére vallott. 

A temetőhöz szervesen kapcsolódik a város egyik legszebb helyi védettségű épülete, a ravatalozó, amit 1883-ban ekletktikus stílusban építettek. A második világháború alatt az épület megsérült, a helyreállításra hosszú évtizedeken át nem volt pénz. Fő homlokzatát négy beépített korintoszi oszlop tartja. 

A háború idején a helyi zsidóságot Németországba hurcolták el. A hitközség 1944-ben tagjainak kilencven százalékát elveszítette. A háború után a visszatért kis számú zsidóság keveset tudott áldozni a temető fenntartására. A sírkövek letöredeztek, szétmállottak, és az ezeket körülvevő növényzet túlburjánzott. Végül is a ravatalozó és sírkert 1994-ben kezdődött helyreállítási munkái 1995 őszén fejeződtek be. A felújításban jelentős szerepet vállalt a hitközség akkori vezetője: Katzenbach Ferencné. (Forrás: Nagykanizsa.hu)