Hercz rabbi: Mi táplálta Korách hatalomvágyát?

– Korách történetével azt tanítják bölcseink, hogy eredményeinket, sikereinket nem érdemes összehasonlítani másokéval – írja az aktuális hetiszakaszunkról szóló magyarázatában Hercz Dániel, a Mazsihisz Szeretetkórház templomkörzetének rabbija.

Megjelent: 2026. június 18. 15:27 / Frissítve 2026. június 18. 15:27

A Korách hetiszakasz névadója nem egy véletlenül arra járó bajkeverő volt, hanem Mózes közeli rokona, aki a próféta tekintélyét szándékozott aláásni és Áron közösségen belüli szerepét próbálta megszerezni. Jichár, Korách apja és Ámrám, Mózes apja testvérek voltak, Kehát fiai és Lévi unokái (II. Móz. 6:16–21.).

Korách nem a közösség kitaszítottja, nem egy „társadalmilag” kirekesztett ember, hanem ellenkezőleg: mesésen gazdag, és – a Rási által is idézett midrás (Bámidbár Rábbá 18:8) szerint – rendkívül intelligens volt, aki nagy tiszteletnek örvendett. A hagyomány szerint (Peszachim 119a) a vagyonát azzal szerezte, hogy felfedezte azoknak a kincseknek egy részét, amiket József gabonaeladással halmozott fel a hétéves éhínség alatt egyiptomi alkirályként. Sőt Korách a lévita törzs tagja volt, ami lehetővé tette számára, hogy segítse a papokat és hordozza a Miskánt (sátorszentélyt) a sivatagban való vándorlás során.

De mindez nem volt elegendő számára.

Mi táplálta Korách hatalomvágyát és homályosította el éleslátását? Talán az irigység és a vágyakozás arra, hogy még fontosabb legyen. Noha jó adottsággal és képességekkel rendelkezett a saját, személyes küldetésének teljesítéséhez, Korách mégis inkább más szerepre, az övénél magasabb pozícióra tört, s végül ez okozta a vesztét.

Az ő történetével azt tanítják bölcseink, hogy eredményeinket, sikereinket nem érdemes összehasonlítani másokéval. Mindannyiunknak megvan a saját, egyedi feladatunk és célunk ezen a világon. Ha magunkat másokhoz méricskéljük, ez elterelheti figyelmünket arról a küldetésről, amit Isten személyesen ránk szabott; ilyenkor a figyelmünk arra irányulhat, hogy más mire jutott, ahelyett, hogy a saját fejlődésünkre koncentrálnánk, és hálát adnánk mindazért, amit mi magunk elértünk.

Minden ember egyedülálló a maga nemében, és az Örökkévaló pontosan olyan eszközöket ad számunkra, amikre szükségünk lehet a saját szellemi és jellembéli fejlődésünk előmozdítására.

Jó szombatot!