Határon túl: Újjászületett a szinérváraljai zsinagóga – A magyar zsidó múlt különleges emlékhelye

A Szatmárnémeti és Nagybánya között fekvő Szinérváralja zsinagógája hosszú évtizedeken át elhagyatottan állt. Falai azonban egy olyan közösség emlékét őrzik, amely nemcsak a település életében játszott fontos szerepet, hanem a magyarországi és az erdélyi zsidóság vallási és szellemi történetében is maradandót alkotott.

Szinérváraljára az első zsidó családok az 1760-as években, elsősorban Galíciából érkeztek. A település akkor a Magyar Királyság része, Szatmár vármegye egyik mezővárosa volt. A zsidó közösség gyorsan gyarapodott: 1785-ben már szervezett hitközség működött, zsinagógával, rituális fürdővel, temetővel és temetkezési egyesülettel. A 19. század folyamán Szinérváralja a környező falvak zsidóságának vallási központjává is vált.

A közösség tagjai elsősorban kereskedelemmel, kézművességgel, mezőgazdasági termények értékesítésével és bortermeléssel foglalkoztak. A helyi zsidó gazdák és kereskedők között olyanok is voltak, akik kóser bor készítésével és forgalmazásával keresték kenyerüket.

A hitközség vallási életét neves rabbik irányították. A 19. század második felében Schönfeld Michál Cvi, majd 1889-től Baneth Jehezkél állt a közösség élén. Utóbbi jesivát, vagyis felsőfokú vallási tanintézetet is alapított, amelyben a fiatalok a Talmudot és a zsidó vallásjogot tanulmányozták. A szinérváraljai rabbik élénk kapcsolatot ápoltak a magyarországi és galíciai zsidó vallási központokkal.

Héber könyvek Szinérváraljáról – a világ minden tájára

A kisváros zsidó történetének egyik legérdekesebb fejezete a könyvnyomtatáshoz kapcsolódik. A 20. század elején a Wieder család nyomdája Erdély egyik jelentős héber és jiddis nyelvű könyvkiadó műhelyévé fejlődött. Az első ismert, héber betűkkel nyomtatott kötet 1905-ben jelent meg, és a következő évtizedekben vallási művek, talmudi kommentárok, imakönyvek, irodalmi alkotások és folyóiratok egész sora került ki a nyomdából.

A műhelyben közel százötven különböző kiadvány készült. A szinérváraljai nyomtatványok nemcsak Magyarországon és Erdélyben találtak olvasókra: eljutottak Európa számos országába, Amerikába és a Szentföldre is.

A nyomda jelentőségét jól érzékelteti, hogy még egy New Yorkban szerkesztett héber folyóirat, az Apirion is Szinérváralján készült. Egy Szatmár vármegyei kisváros így kapcsolódott be a nemzetközi zsidó szellemi élet vérkeringésébe.

A település zsidó lakossága a 20. század elejére jelentősen megnövekedett. Az 1910-es népszámlálás 790 zsidó lakost tartott nyilván, 1941-ben pedig 712-en éltek itt, a város lakosságának közel 13 százalékát alkotva.

Egy közösség tragikus vége

Az első világháborút követően Szinérváralja Romániához került, majd a második bécsi döntés következtében, 1940-ben ismét Magyarország része lett.

A magyarországi zsidóság 1944-es deportálása a szinérváraljai közösséget is elpusztította. A német megszállás után a település zsidó lakóit a szatmárnémeti gettóba hurcolták, ahonnan Auschwitzba deportálták őket. Az áldozatok között volt Schwartz Ábrahám, a hitközség utolsó rabbija is.

A holokausztot követően mintegy százötven túlélő gyűlt össze Szinérváralján és környékén, hogy megpróbálják újjászervezni a zsidó életet. A közösség azonban már nem tudott tartósan talpra állni. A túlélők közül sokan Izraelbe, illetve más országokba vándoroltak ki, és a helyi zsidó élet fokozatosan megszűnt.

Az egykor imádságtól és közösségi élettől hangos zsinagóga elnéptelenedett. Az épületet az évtizedek során egyre jobban kikezdte az idő, mígnem a város vezetése elhatározta megmentését.

Múzeum őrzi az egykori családok történeteit

Szinérváralja önkormányzata 2019-ben szerezte meg az épület tulajdonjogát, majd európai uniós és állami támogatással megkezdődött az átfogó helyreállítás. A munkálatok során a zsinagóga történelmi és építészeti értékeinek megőrzésére törekedtek, miközben az épületet alkalmassá tették kiállítások, hangversenyek és kulturális rendezvények befogadására is.

A felújított zsinagógában az erdélyi zsidóság történetét bemutató múzeum kap helyet, amelynek gyűjteményét a következő időszakban is szeretnék bővíteni.

Gabriela Florica Tulbure, Szinérváralja polgármestere felhívással fordult az egykori zsidó családok leszármazottaihoz és mindazokhoz, akik dokumentumokkal, fényképekkel vagy személyes tárgyakkal rendelkeznek a település zsidó múltjáról. Régi leveleket, könyveket, vallási és használati tárgyakat, családi fényképeket és visszaemlékezéseket várnak, hogy a múzeumban minél teljesebben mutathassák be az egykori közösség életét.

A helyi sajtó beszámolói szerint az intézmény első időszaki kiállítását a Maramureș Heritage Egyesület készíti. A „Győztünk!” című tárlat az észak-erdélyi zsidóság túlélőinek történeteit, személyes emlékeit és a háború utáni újrakezdés tapasztalatait idézi fel.

A helyreállított zsinagógát koncertteremként is hasznosítják, ahol a tervek szerint komolyzenei hangversenyeket és más kulturális programokat rendeznek.

A város a „Kultúra összeköt” jelmondatot választotta az újjászületett zsinagóga számára.

A több mint százhúsz éves zsinagóga ezzel új fejezethez érkezett. Bár az egykori szinérváraljai zsidó közösség már nem térhet vissza, története, hagyományai és fennmaradt emlékei most méltó helyet kaphatnak a megújult épületben.

---