Hat napon át tényleg dolgozzál – jó szombatot!

Kedves olvasóink, hittestvéreink! A szombat szent ünnepe ma 19 óra 37 perckor köszönt be, a királynő holnap 20 óra 49 perckor távozik körünkből. Ezalatt honlapunk, Facebook-oldalunk, Instagram- és TikTok-csatornánk nem frissül. A Tórából az EMOR hetiszakaszt olvassuk. Mindenkinek jó szombatot kívánunk!

Megjelent: 2026. május 01. 16:00 / Frissítve 2026. május 01. 16:20

„Hat napon át dolgozzál és végezd minden munkádat…”
(2 Mózes 20:9)

A fenti idézet folytatását mindenki ismeri a hetedik nap megszenteléséről, ám a szigorú felszólítás nemcsak a szombat megtartására vonatkozik, hanem – ugyanilyen felszólító szigorúsággal – a munkálkodásra is. Ma, május elsején, amikor a nem zsidó világ a munka ünnepét tartja, különösen fontos észben tartanunk, hogy az elmúlt évezredekben nem pusztán a szombat tartotta meg a zsidóságot, hanem a munka is. Ez nem kevésbé fontosabb parancs.

A szombat megtartására egyetlen napunk van a héten, de hatszor több adatott a munkára. Márpedig ha az ember dolgozik, akkor az elvégzendő munkájával valamilyen célt kitűzött maga elé; valahonnét valamerre tart; bizonyos dolgokat el akar végezni; különböző vállalásokat be akar teljesíteni; a feladatát be akarja fejezni; a kihívásoknak meg akar felelni; valami fontosat el akar érni. De mindezeknél sokkal szebben szólva: az ember a munkája révén a semmiből valamit teremt. Ahogyan Jonathan Sacks rabbi megfogalmazta: az ember az Örökkévaló „partnere” a teremtésben.

S mindezt nemcsak a maga és családja, hanem sok esetben a közösség javára teszi, ha pedig vallásos, akkor az Örökkévaló dicsőségére is. Erről szól a hétből hat nap. A dolgavégezetlen, semmittevő ember nemcsak saját magának okoz kárt, hanem a közösségének is: szűkebb értelemben a családjának, tágabb értelemben annak a társadalmi csoportnak, ahová tartozik.

De szabad-e vajon az embert munkára kényszeríteni? Kinek van joga a másik embert alantas és embertelen munkának alávetni? Nyilván senkinek. És mégis hányszor megtörtént! Láthattuk a XX. század kényszermunkatáboraiban, hogy a munka voltaképpen a büntetés egy olyan formája, amibe bele lehet pusztulni. De gondoljunk csak a Tórára, amely ebben a tekintetben is emberséges! Gondoljunk a rabszolgaság intézményével kapcsolatos törvényekre, amelyek – az ókorban szinte anakronisztikus módon – korlátozták az emberhez méltatlan alávetettségnek ezt a fajtáját.

Ezért nem mindegy, hogy a munkára való felszólítás kitől érkezik. A fenti tórai idézet forrása maga az Örökkévaló, aki arra szólít fel minket egyesével, személy szerint (hiszen egyes szám második személyben fogalmaz), hogy a hétből hat napon át egyrészt a saját magunk, másrészt pedig családunk, közösségünk anyagi és szellemi szükségleteink kielégítésére dolgozzunk. Ennek tudatában a mindennapi munkálkodás tehát nem más, mint szent szolgálat: egyesével, személy szerint, mindannyiunk számára az.

Jó szombatot!