Három város, két nap, egy közös örökség

A résztvevők Kecskemétről, Kiskunhalasról és Ceglédről érkeztek, de Budapestről is csatlakoztak hozzánk egykori kecskeméti közösségi tagjaink. Már az induláskor öröm volt megtapasztalni, hogy az összetartozás nem ér véget a városhatároknál, és a közös élmények a régi kapcsolatokat is tovább erősítik.

Első állomásunk Komárom volt, ahol Paszternák Antal, a helyi zsidó hitközség elnöke és felesége, Zsuzsanna szeretettel fogadtak bennünket a Menházban. Látogatásunk során megemlékeztünk a nemrég, fájdalmasan fiatalon elhunyt Paszternák-Szendy Barbaráról, Barbiról is. Mélyen meghatott bennünket, hogy vendéglátóink alig több mint egy héttel a temetés után, gyászuk ellenére is ilyen figyelemmel és gondoskodással vártak minket. Emléke legyen áldott!

Vendéglátóink átfogó képet adtak a komáromi zsidóság történetéről, arról, hogyan alakították a történelmi fordulatok, a határváltozások és a vészkorszak tragédiái a közösség életét. Megismerhettük jelenlegi munkájukat, terveiket és immár harminc éve havonta megjelenő kiadványukat is. Megtekintettük a zsinagógát, amelyet az elnök úr figyelmesen befűttetett érkezésünkre. A Laky Konyhából hozott kóser ebéd közös elfogyasztása után városnézésre indultunk. Nagy örömünkre vendéglátóink is velünk tartottak, és a történelmi helyszínek zsidó vonatkozásaival gazdagították idegenvezetőnk elbeszélését.

Dunaszerdahelyen Schwarz József, a helyi hitközség elnöke és a közösség egyik tagja ugyancsak nagy szeretettel fogadtak bennünket. A zsidó temetőben megismerhettük az egykor virágzó közösség történetét, a holokauszt pusztítását és az emlékek megőrzéséért végzett munkát. Megrendítő volt hallani az 1946-ban újratemetett áldozatok történetét, akiknek emlékét márványtábla őrzi. Közösen imádkoztunk, majd a hitközség épületében az egykori zsinagóga fennmaradt oszlopát és az imatermet is megtekintettük. Schwarz József őszintén beszélt közösségük mai életéről, kihívásairól, terveiről és a keresztény–zsidó párbeszédet szolgáló kezdeményezéseikről. A komáromihoz hasonlóan ez a találkozás is értékes történelmi ismeretekkel, személyes beszélgetésekkel és szívből jövő vendégszeretettel gazdagított bennünket.

Másnap Pozsonyban elsőként a Chatam Szófer-emlékhelyet kerestük fel, ahol a nagy tekintélyű rabbi sírjánál történelmi és vallási ismeretekkel gazdagodtunk, és imádkoztunk. Ezután a Heydukova utcai zsinagógába látogattunk, ahol Pasternák Iván, az 1943-ban született holokauszt-túlélő kedvessége és szeretetteljes jelenléte maradandó élményt jelentett. Programunkat háromórás történelmi városnézés zárta, amelynek során Pozsony magyar történelmi kapcsolatait és építészeti örökségét fedeztük fel.

Külön köszönet illeti Dr. Róna Tamás főrabbit, aki az egész utazás során velünk volt. Rendkívüli mélységű és szerteágazó történelmi, vallási és kulturális tudásával tanított, új összefüggéseket világított meg, és élővé tette számunkra a múlt emlékeit. Szükség esetén tolmácsolt, segítette a találkozásokat, összefogta a csoportot, és mindenkire személyesen odafigyelt. Tudását és gondoskodását őszinte szeretettel adta, így az utazás valódi közösségi és spirituális élménnyé vált.

Szívből köszönjük komáromi, dunaszerdahelyi és pozsonyi vendéglátóinknak a szeretetteljes fogadtatást, az értékes ismereteket és a közösen átélt pillanatokat.

Tanulmányutunkat a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány (MAZSÖK), a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. (BGA), valamint a Mazsihisz Közép-Magyarországi Területi Csoportja támogatta. A pályázati források az autóbusz és a kóser étkezés költségeit fedezték.

Kiemelt hálával tartozunk Dr. Feldmájer Péternek, a Mazsihisz Közép-Magyarországi Területi Csoportja elnökének, akinek vezetésével a Területi Csoport biztosította a szállás, az idegenvezetés, a belépők és a vendéglátóinknak szánt ajándékok költségeit. Ennek köszönhetően mind a 22 résztvevő térítésmentesen vehetett részt a programon. Elnök úr támogatása nemcsak az utazást tette lehetővé, hanem azt is, hogy anyagi lehetőségeinktől függetlenül közösen tanulhassunk, emlékezhessünk és erősíthessük kapcsolatainkat. Hálásan köszönjük közösségünk iránti figyelmét és nagylelkű segítségét.

Három város, két nap, számtalan történet és találkozás. Úgy tértünk haza, hogy ismét megtapasztaltuk: közösségeinket nemcsak közös történelmünk, hanem egymás iránti felelősségünk és szeretetünk is összeköti.

---