Gyász: Elhunyt dr. Salamon István, a Szegedi Zsidó Hitközség volt alelnöke, elöljárója
– Mély fájdalommal és megrendüléssel, de egy példaértékű, hosszú életért hálát adva búcsúzunk közösségünk egyik legtiszteltebb tagjától, Újszeged egykori szeretett háziorvosától, a Szegedi Zsidó Hitközség korábbi alelnökétől, elöljárójától, dr. Salamon Istvántól, héber nevén Mose ben Jesaja Jicchák haKohentől – tette közzé a szomorú hírt a Facebook-oldalán Kendrusz Attila, a szegedi hitközség vallási vezetője.
Élete története magában hordozza a zsidóság 20. századi tragédiáját, de ami ennél is fontosabb: a túlélést, a gyógyítást és a törhetetlen életigenlést. 1944-ben, mindössze négyéves kisfiúként deportálták családjával együtt Szegedről a strasshofi táborba. Édesapja, Jeasaja Jicchák munkaszolgálatba vonult, és soha többé nem térhetett haza gyermekéhez és feleségéhez – áldott legyen az emléke. A tábor sötétségében egy ártatlan, négyéves gyermek küzdött az életért: az éhség ellen úgy védekeztek, hogy a munkatáborban sapkában csempészték neki a maradék kenyérdarabokat, és marháknak szánt cukorrépán élték túl a borzalmakat. Végül ott, Strasshofban érte meg a felszabadulást.
Aki ilyen fiatalon ismeri meg az emberi kegyetlenséget, az könnyen a sötétséget választhatná. Ő azonban a Fényt, a pikuách nefest (az életmentés, életvédelem) szent kötelességét választotta. Orvos lett. Évtizedeken át gyógyította Újszeged lakóit, nemcsak a tudásával, hanem azzal a mély empátiával is, amit csak az tud adni, aki maga is megjárta a poklot.
Lényét mégsem a keserűség határozta meg, hanem a túlélők sajátos, bölcs, élettel teli humora.
Mindannyian emlékszünk arra, ahogy a szegedi téglagyári holokauszt megemlékezéseken évről évre a mikrofonhoz lépett, és az egybegyűltekre nézve a rá jellemző mosollyal így szólt: „amint látják, itt vagyok, a cukorrépa ezek szerint jól tartósít”. Ebben az egyetlen mondatban minden benne volt. A felfoghatatlan szenvedés, a zsidó nép túlélése, a halál felett aratott győzelme és egy csodálatos ember életszeretete. Valóban itt volt, velünk volt, gyógyított és tanított minket.
Most, hogy visszaadta lelkét a Teremtőnek, az űr, amit maga után hagy, szavakkal kifejezhetetlen. Osztozunk a gyászoló család fájdalmában. Vigasztalódjanak Cion és Jeruzsálem gyászolói között!
Legyen lelke bekötve az Élet Kötelékébe!
Forrás: Kendrusz Attila / Facebook
Kicsoda az ember? Meghalt Hankiss Ágnes
Mi van, ha magunkon nevetünk? – Réz András az UNSEREINER-ről
