Betöltés...
  /  

Goldziher Ignác – A neológia tudósa

A zsidó történelem és kultúra története ünnepek és tragédiák, szétszóratás és újjászületés, kulturális és tudományos eredmények gazdag szövedéke. Cikksorozatunk hétről hétre olyan évfordulókat idéz fel – a hanukai fényektől a portugáliai kiűzetésen és az 1867-es emancipáción át Mátyás király udvaráig –, amelyek új nézőpontból világítják meg közös örökségünket. Peremiczky Szilvia írásai emellett a jelen kérdéseire is reflektálnak, Izrael és az antiszemitizmus mai jelenségeit is kontextusba helyezve.

Megjelent: 2026. június 29. 12:43 / Frissítve 2026. június 29. 12:43
 

122 éve, június 22-én született Goldziher Ignác (1850-1921), a modern iszlámkutatás tudományának megteremtője, akinek tevékenysége a tudományterület egyik nemzetközi központjává tette Budapestet. Goldziher a budapesti izraelita hitközség titkáraként és az Országos Rabbiképző Intézet óraadó tanáraként a zsidó oktatás és a magyar neológia szellemiségének alakításában is fontos szerepet játszott, és évtizedeken át oktatott rabbijelöltet nemcsak a Rabbiképzőben, de a Pesti Egyetemen is.
 
Goldziher Székesfehérváron született, és 16 évesen már Vámbéry Ármin fogadta tanítványául. Berlini és bécsi tanulmányai után Leidenben, Cambridge-ben és Oxfordban is kutatott, 1873-ban pedig a kultuszminisztérium ösztöndíjával Damaszkuszban, Jeruzsálemben, a Holt-tengernél, majd Kairóban is kutatásokat folytathatott. 1874-ben egyetemi magántanárnak nevezték ki. 1874-1904 között a Pesti Izraelita Hitközség titkára volt, a munka adminisztratív kötelezettségeit – mint minden tudós – nyűgnek élte meg; azonban a szintén hozzátartozó oktatásügy kérdéseivel örömmel foglalkozott.

Újjászervezte az iskolai vallásoktatást, és felügyelete alatt készült el az új vallásoktatási tanterv. Közreműködött a Rabbiképző megalapításának előmunkálataiban is (Heller 1927, 46). A második nagy tudósgeneráció tagjaként 1880-tól tagja volt az Országos Rabbiképző Intézet Vezérlőbizottságának, de csak Kaufman Dávid halála után lett a Rabbiképző oktatója 1900-1921 között – akkor is csak óraadó tanárként.

Tanítványai között találjuk többek között Heller Bernátot (1871-1943) is, aki Goldziher műveinek bibliográfiáját is összeállította. Már életében nyolc külföldi akadémia választotta tagjának, két egyetem pedig díszdoktorává avatta. Nevéhez fűződik a modern, kritikai módszerekkel dolgozó, filológiai elemzéseken és az összehasonlító vallástörténeten alapuló iszlámtudomány megalapítása. Ennek a módszertannak elemeit már első, sok kritikát kiváltó munkája, a Mítosz a hébereknél és történeti fejlődése című könyvében (1876) is alkalmazta, és az összehasonlító vallástudomány módszereivel tanulmányozta a zsidó vallást vagy általában a közel-keleti népek kultúráját is. Ahogyan Turán Tamás fogalmaz:

Goldziher érdeklődésének homlokterében mindvégig a közel-keleti (elsősorban a sémi eredetű) népek széles értelemben vett kultúrtörténete – a mitológiától a társadalmi intézményekig, a filozófiától a folklórig –, kultúráik fejlődésének dinamizmusa és egymásra hatásai álltak. A zsidóság és az iszlám közötti strukturális hasonlóságok, a középkori keleti zsidóságnak az arab nyelvi és iszlám társadalmi-kulturális közeg táplálta művelődése gazdag anyagot kínált érdeklődése számára.

Turán ugyanitt emlékeztet, hogy Goldziher „arabisztikai és iszlámtudományi munkái is sok összehasonlító judaisztikai anyagot tartalmaznak”. Filológiai kutatásaiban – a Rabbiképző hallgatóit is bevonva – elsőként kutatta a Kaufman-gyűjtemény Geniza-anyagát is. Gazdag könyvtárát a Héber Egyetem vásárolta meg, ahol a könyvtár anyaga 1924-től kutatható, és az Izraeli Nemzeti Könyvtár Iszlám és Közel-Kelet Gyűjteménye alapjául szolgált.

Források, felhasznált irodalom:

Témák:
Címkék:
Ezek is érdekelhetnek
TOP Cikkeink
Eseményajánló