Gertrude Stein kalandjai Picassóval, avagy Picasso kalandjai egy zsidó írónővel
Ma 80 éve halt meg Gertrude Stein (1874-1946) zsidó származású amerikai költő, író, műgyűjtő, akinek a neve első hallásra bizonyára nem sokat mond a magyar olvasóknak – annál többet az Egyesült Államokban, ahol a modern amerikai irodalom kiemelkedő alkotójának számít. De ha eláruljuk róla önöknek, hogy a Magyarországon (is) kultikussá lett Picasso kalandjai című vígjáték nélküle nem születhetett volna meg, akkor sokan a homlokukra csapnak: hát persze, ő az…! narrátor…!
Gertrude Stein 1874-ben született az Egyesült Államokban német zsidó gyökerű családban. Szülei pár évvel később rövid időre Bécsbe, majd Párizsba költöztek, végül újra vissza az Államokba, Gertrude Stein azonban egész életében Európához kötődött: 1903-ban visszatért Párizsba, ott is halt meg 1946. július 27-én. Egyik legismertebb műve az 1933-ban megjelent Alice B. Toklas önéletrajza, amelyet ugyan ő írt, de a hozzá közel álló munkatársa, Alice B. Toklas hangján és nézőpontjából.
Stein nemcsak íróként, hanem mecénásként és műgyűjtőként is maradandót alkotot. Párizsi lakása az 1900-as évek első évtizedeiben a francia művészeti élet egyik központi szalonjává vált, olyan festők fordultak meg nála, akik később világhírűvé lettek. Stein korán elkezdte gyűjteni Cézanne, Matisse és Picasso alkotásait, sőt utóbbi művész olyan nagy hatással volt rá, hogy később azt a jellemzést adta a saját munkásságáról: ő ugyanazt csinálta az irodalomban, mint amit a Picasso a képzőművészetben. Picasso a vásznon robbantotta szét a hagyományos formákat, míg ő az irodalomban kísérletezett radikálisan új nézőpontokkal.
De hogy jön ide az 1978-ban bemutatott Picasso kalandjai című film?
Egyszerű: mivel Gertrude Stein pártfogása, támogatása és barátsága jelentősen hozzájárult a nagyközönség számára kezdetben ismeretlen, fiatal Picasso pályájának felíveléséhez, a film alkotói voltaképpen tisztelegtek az írónő emléke előtt. Stein egyrészt szereplőként jelenik meg benne (akár Alice B. Toklas), sőt a mű angol nyelvű változatában a narrátor Gertrude Steinként mutatkozik be. Az írónőt Bernard Cribbins, egy férfi játssza, ami illeszkedik a film abszurd, burleszk világához.
Picasso meg is festette Gertrude Steint (lásd a fenti művet), és ez – mint a festő életében oly sok minden – később valóságos legendává nőtte ki magát. A művésznek Stein állítólag számtalan alkalommal ült modellt, ám Picasso olyannyira elégedetlen volt az eredménnyel, hogy végül eltüntette a portré fejét, és félbehagyta a munkát – majd úgy fejezte be, hogy Steinnek már nem is kellett újra modellt ülnie hozzá. Igaz, a végeredmény még így sem elégített ki mindenkit. A legenda szerint egy bírálója azt a megjegyzést tette a festőnek, hogy a portré nem is hasonlít Steinre, mire Picasso azt felelte: „de majd fog”. Hogy ez valóban megtörtént-e, nem tudni, Picasso humorát ismerve azonban korántsem elképzelhetetlen.
Régi idők modern tanúja: szomorú búcsú Székely Gábortól
Fájóan fiatalon távozott – Szendy Barbitól búcsúzunk
