Felmentő beszéd a gyász napján

Ez az írás legsúlyosabb manipulációja.

Az izraeli áldozatok szenvedésének bizonyítékait a cikk kétségbe vonja; az Izraelnek tulajdonított bűnös szándékot bizonyítás nélkül is tényként kezeli. Ami a Hamászt terheli, abból propaganda lehet; ami Izraelt terheli, ahhoz a sejtetés is elegendő. A bizonyítás követelménye attól függ, kit kellene elítélni.

A tények azonban nem alkalmazkodnak a szerző politikai rokonszenveihez.

„Október 7-én a Hamász és a vele támadó fegyveres csoportok civilek tömeges megölésére és elhurcolására irányuló támadást hajtottak végre. Izraelnek joga volt megvédeni polgárai életét és biztonságát.”

Az ENSZ Alapokmányának 51. cikke elismeri a fegyveres támadással szembeni önvédelem jogát.[1] Egy államnak nem kell megvárnia a következő mészárlást ahhoz, hogy fellépjen az elkövetők ellen.

A Human Rights Watch aligha gyanúsítható az izraeli kormány iránti túláradó rokonszenvvel: Izrael ellen is a legsúlyosabb nemzetközi bűncselekmények vádját fogalmazta meg. Nehéz volna tehát Netanjahu sajtóosztályának tekinteni. A szervezet 2024. július 17-én közzétett 236 oldalas jelentése szerint a civilek megölése és a lehető legtöbb ember túszul ejtése a megtervezett támadás központi céljai közé tartozott. A kutatás 144 ember meghallgatására támaszkodott, köztük 94 túlélőére, továbbá több mint 280 fénykép és videó ellenőrzésére. Háborús bűncselekményeket és emberiesség elleni bűncselekményeket állapított meg.[2]

Az Amnesty International sem az izraeli kormány jó hírének ápolásával szerzett magának nevet.

Mégis, a szervezet 2025. decemberi vizsgálata ugyancsak módszeres, polgári lakosság elleni támadást dokumentált, és bizonyítékokat talált a civilek megtámadására adott utasításokra. A körülbelül 1200 halott közül több mint 800 civil volt; az Amnesty 36 gyermek halálát rögzítette. A gyilkosok embereket öltek meg az otthonukban, a menedékhelyeken és menekülés közben.[3]

A támadás kiterjedése önmagában cáfolja az elszigetelt kilengések történetét. A HRW legalább 19 kibuc, öt mosáv (mezőgazdasági szövetkezeti település), Szderót és Ofakim, két zenei fesztivál és egy tengerparti rendezvény megtámadását rögzítette.[4] A szervezet 2024-es összesítésében a Nova-fesztiválon legalább 364 civil vesztette életét.[5] Be’eri 2024. júliusi izraeli vizsgálata 101 civil halálát és 32 ember elhurcolását rögzítette, közülük harmincan a kibuc lakói voltak.[6] Ezek az adatok konkrét emberek konkrét helyszíneken bekövetkezett haláláról, vagyis meggyilkolásáról szólnak.

A HRW egyik dokumentált esete különösen világosan mutatja meg, mit takar a „geopolitikai konfliktus” kényelmes kifejezése. Sagi Shifroni ötéves kislányával Be’eriben a házuk védett szobájába menekült. A támadók lőtték az ajtót, majd a ház kigyulladt. Az apa végül az ablakon át, gyermekét a karjában tartva menekült ki; súlyos égési sérüléseket szenvedett. [7] Itt egy ötéves gyermeket kellett kimenteni az égő házból. Ezt a történetet semmilyen későbbi politikai vita nem teszi propagandává. A forrást ezúttal is az Izraelt súlyosan bíráló HRW szolgáltatja. Úgy látszik, az „izraeli propagandának” nevezett valóság néha a politikailag kényelmesebbnek hitt tanúk jelentéseiben is makacsul felbukkan.

A bizonyítékok ráadásul részben maguktól az elkövetőktől származnak.

A HRW testkamerák, mobiltelefonok, autós kamerák és biztonsági kamerák felvételeit is ellenőrizte, továbbá fegyveres csoportok által közzétett hanganyagokat vizsgált.[8] A támadók saját képei is az ellenük szóló bizonyítékok részévé váltak. Aki mindezt az izraeli állítások iránti általános gyanúval próbálja félretenni, az a bizonyítás anyagát sem akarja látni.

Az ENSZ 2024-es vizsgálóbizottsága ugyanabban a jelentésében Izrael ellen is háborús és emberiesség elleni bűncselekmények vádját fogalmazta meg. Az izraeli kormány iránti elnézésből tehát itt sem kellene kiindulnunk. Ez a bizottság az elhurcoltak között 90 nőt és 36 gyermeket rögzített, és mintegy 150 ezer ember dél-izraeli otthonából történő kitelepítéséről számolt be. A jelentés az október 7-i támadásokat megnyitó rakéta- és aknavetőtüzet is leírja.[9] A Hamász támadása egész települések életét tette tönkre: halottakat, elhurcolt hozzátartozókat, elpusztult otthonokat és hosszú ideig tartó kényszerű távollétet hagyott maga után.

Az elrabolt gyermekek egyike, Kfir Bibas kilenc hónapos volt; bátyja, Ariel négyéves. Édesanyjukkal együtt hurcolták el őket. Kfir életkorát és a család elrablását az ENSZ közgyűlési elnökének 2025-ös felszólalása is felidézte.[10] Egy kilenc hónapos csecsemő foglyul ejtéséhez nem lehet „ellenállási” igazolást gyártani.

Gábor György írása teljes terjedelmében itt olvasható.

Forrás: index.hu

---