Felavatták a helyi zsidóság emlékoszlopát Ozorán

A XVIII. században Tolna vármegyébe főleg Morvaországból érkeztek zsidók, többségük az Esterházy család uradalmába. Első összeírásuk idején, 1735-ben már a vármegye hat településén élt egy-egy család, Gyönkön kettő, Dombóváron és Pincehelyen három, Ozorán pedig nyolc. 1746-ban már 21 településen éltek hittestvéreink, a legtöbben Pakson, de később Bonyhád vált a térség legjelentősebb zsidó központjává. Ozorán a XIX. század első felében alakult meg a helyi hitközség, s ekkor már Chevra Kadisa is működött itt.

A magyar holokauszt évében, 1944-ben Tolna vármegyében összesen 5099 zsidó állampolgárt írtak össze. A Tolna vármegye területéről deportált 4790 hittestvérünk 1944. július 9-én érkezett Auschwitzba, ahol többségüket megölték. Ez a tragikus sors várt az ozorai zsidóságra is, így a településen a zsidó élet a holokauszttal lényegében megszűnt.  

Az áldozatok tiszteletére a napokban emlékoszlopot avattak Ozorán, a helyi zsidó temetőben rendezett eseményen a Mazsihiszt Fináli Péter elnöki megbízott képviselte. Sümegi Gábor polgármester az ünnepi beszédében így fogalmazott: az emlékoszlop kettős tükröt tart elénk, az egyik tükör azé a múlté, amelyben a zsidó közösség még szerves része volt Ozora mindennapjainak.

– Gondoljunk azokra az iparosokra és kereskedőkre, akik a Rákóczi vagy a Hunyadi utcában éltek, és munkájukkal a mi településünket gazdagították. Emlékezzünk Erdős Sándorra, a vegyeskereskedőre, a szabókra: Gál Imrére és Breuer Mórra, vagy a fakereskedő Klein Jenőre. És emlékezzünk a Bródy családra, akik az utolsó tanúi voltak ennek a korszaknak itt, nálunk. Bár ma már nem él köztünk a közösségük, az emlékoszloppal előttük is tisztelgünk: nemcsak mint egykori lakosok, hanem mint tiszteletre méltó ozorai polgárok előtt – mondta Ozora polgármestere.

Sümegi Gábor hozzátette: míg az első tükör a múlté, a másik tükör azonban a mai ozoraiaké, hiszen ez az oszlop hirdeti azoknak a szándékát is, akik nem hagyták elveszni ezt az örökséget. Kifejtette: 2009-ben az Ozoráért Baráti Kör Egyesület felismerte, hogy a zsidó temetők állapota közös felelősségünk, ezért köszönet illeti a korábbi egyesületi vezetőket, tagokat és azokat a helyi vállalkozókat, akik akkor és azóta is szívükön viselik a sírkert sorsát. Kijelentette:

„ez a temető ma már nem gazdátlan hely, hanem közös múltunk gondozott darabja”.

---