Emeljük poharunkat Leopold Bloomra – mazel tov, kedves Lipót!
Ma június 16-a van, és a világ irodalomkedvelői ilyenkor – legalábbis lélekben – egy emberként öltenek keménykalapot, tűznek virágot a gomblyukba, és koccintgatnak boldog-boldogtalannal egészen hajnalig. Egy poharat ma mi is űrítsünk James Joyce és a világirodalom egyik leghíresebb irodalmi alakja, Leopold Bloom tiszteletére, aki apai ágon magyar zsidó volt Szombathelyről, és a regényben éppen június 16-án bonyolítja le Odüsszeuszhoz mérhető bolyongását. Boldog Bloomsdayt minden magyar zsidónak!
Ma James Joyce, az Ulysses és Leopold Bloom előtt tiszteleg az egész földgolyó irodalmi élete Dublin utcáitól kezdve Magyarországon át a tengerentúlig, hiszen Leopold Bloom az Ulysses című, monumentális regényben 1904. június 16-án indul el világhódító útjára az ír fővárosban. Világirodalmi nap tehát ez a mai, amelyre mi, magyar zsidók, különösen büszkék lehetünk. Hiszen miközben az írek büszkén ünneplik a saját zsenijüket, nekünk, magyar zsidóknak is van okunk az örömre, mert
az irodalomtörténet leghíresebb, legemberibb és legkomplexebb főhőse ízig-vérig a miénk.
A regényből kiderül, hogy a főhős édesapja, Virág Rudolf a vasi megyeszékhelyről vándorolt ki, hogy Bécsen és Észak-Olaszországon keresztül végül Írországban találjon új otthonra. Az ő fia lesz „a modern Odüsszeusz”, aki az „eredeti” Odüsszeusszal ellentétben nem 10 évig, hanem csak egy napig bolyong, míg hazatér otthonába – mi tagadás, eléggé csúnyán elázva. Bár a regény cselekménye teljes egészében Dublinban játszódik, a magyar és a zsidó identitás elszakíthatatlan szálakkal szövi át a főhős világhírű napját. A szövegben többször is felbukkannak a szombathelyi Fő térre és a Szent Márton utcára való utalások, így Leopold Bloom – magyarul Virág Lipót – karaktere egyszerre hordozza magában egy dublini polgár egzisztenciáját és a közép-európai zsidó diaszpóra melankolikus örökségét.

Ugye emlékszünk a bűvös szavakra? „Szombathely. Virág János fuvaros, Fő utca 28. szám” – és minden egyes alkalommal megdobban a szívünk, amikor a világirodalom csúcsán a mi hazánk és közösségünk emléke visszaköszön.

Ráadásul saját magunkat is szeretjük olyannak látni, amilyennek Joyce az ő híres főhősét megalkotta: habár Leopold Bloom nem egy makulátlan példakép, hanem csetlő-botló kisember, aki szereti a hasát, szereti a sört és aki csinál olykor hülyeségeket is, ám mégis a humanizmus, a tolerancia és a jóság szimbóluma egy fenyegetően vad világban, a modern „Küklopszok” és mai gyilkos „szirének” között.
Hatalmas megtiszteltetés, hogy Joyce egy magyar zsidó kivándorló fiát választotta ki arra, hogy rajta keresztül mutassa be az emberi lélek teljes spektrumát!
Ma, június 16-án nemcsak Dublinban, hanem Szombathelyen is Leopold Bloomról és az Ulyssesről szól az élet: a 33. Bloomsday Fesztiválon művészek, írók és olvasók ünneplik ezt a különleges köteléket. S hogy mit ünneplünk mi, magyar zsidók? Az életet, a kultúrát, a túlélést és a humorérzéket – mindazt, ami Leopold Bloomot és minket is jellemez!
Boldog Bloomsdayt mindenkinek! Mazel tov, kedves Lipót!
Kiemelt kép: Szombathely ulyssesi fényárban. Forrás: Bloomsday Szombathely / Facebook
Kicsoda az ember? Meghalt Hankiss Ágnes
28. Zsidó Kulturális Fesztivál: elindult a jegyértékesítés a Dohány utcai zsinagóga programjaira