Elrejtett kincsek, titkos írások: a qumráni réztekercs és más rejtélyes leletek

Vannak tárgyak, amelyek nem pusztán koruk miatt különlegesek. Titokzatos jelek, ismeretlen nyelvek, szokatlan ábrák és megfejtetlen üzenetek teszik őket az emberiség történetének legizgalmasabb rejtélyeivé. A modern technológia, a mesterséges intelligencia és a legkorszerűbb régészeti módszerek ellenére is akadnak olyanok, amelyek titkait a kutatók mindmáig nem tudták feltárni.

A Voynich-kézirat

A megfejtetlen kéziratok talán legismertebb példája a Voynich-kézirat. A pergamenre írt, gazdagon illusztrált kódex a 15. század első felében készülhetett. Nevét Wilfrid Voynich lengyel származású antikváriusról kapta, aki 1912-ben bukkant rá egy olaszországi jezsuita gyűjteményben.

A könyv lapjain olyan írásjelek sorakoznak, amelyek nem azonosíthatók egyetlen ismert nyelvvel vagy írásrendszerrel sem. A szöveg sorai mellett különös illusztrációk láthatók: olyan növények, amelyek közül sokat nem lehet egyértelműen beazonosítani, csillagászati és asztrológiai ábrák, kör alakú diagramok, valamint medencékben fürdőző nőalakok.

A kutatók a kéziratot több tematikus részre osztják. Vannak benne növényekkel, gyógynövényekkel, csillagászattal, kozmológiával és fürdőzéssel kapcsolatos oldalak, más részein pedig szinte kizárólag szöveg található.

A pergamen radiokarbonos vizsgálata alapján a könyv alapanyaga 1404 és 1438 közé datálható. Ez azonban önmagában nem árulja el, ki írta a művet, milyen nyelven, és mi volt a célja. A titokzatos szöveg megfejtésével kriptográfusok, nyelvészek és történészek is próbálkoztak, de mindeddig nem született olyan olvasat, amelyet a tudományos közösség elfogadott volna. A kéziratot ma a Yale Egyetem Beinecke Ritka Könyvek és Kéziratok Könyvtára őrzi, és teljes egészében digitalizálták. Így bárki belelapozhat – ide kattintva – az emberiség egyik legtöbbet kutatott, mégis eddig meg nem fejtett könyvébe.

A phaisztoszi korong

1908-ban Kréta szigetén, a minószi civilizáció egykori központjában, Phaisztoszban egy különös agyagkorong került elő. Az I. e. 1700–1650 körülre datált lelet mindkét oldalán spirálisan elrendezett jelek láthatók.

A 241 jel között emberek, állatok, növények és különféle tárgyak képei is felismerhetők. A jeleket nem kézzel rajzolták az agyagba: apró pecsétekkel nyomták őket a még puha felületbe, mielőtt a korongot kiégették volna.

A phaisztoszi korong azért is különösen nehéz feladvány a kutatók számára, mert mindmáig ez az egyetlen ismert tárgy, amelyen ez a sajátos jelrendszer ilyen formában fennmaradt. Nincs elegendő összehasonlító lelet, amely segíthetne a jelek jelentésének meghatározásában. Azt sem lehet teljes bizonyossággal kijelenteni, hogy egyáltalán hagyományos értelemben vett írásról van szó.

Az évszázadok során számos elmélet született arról, hogy a korong imádságot, himnuszt, rituális szöveget vagy valamiféle naptári feljegyzést tartalmazhat. Egyik értelmezés sem vált általánosan elfogadottá.

Rongorongo

A Csendes-óceán közepén fekvő Húsvét-sziget, helyi nevén Rapa Nui, nemcsak monumentális kőszobrairól híres. A szigeten olyan fatáblák is fennmaradtak, amelyekre különös, vésett jeleket rögzítettek. Ezt az írásrendszert nevezik rongorongónak. A jelek között emberalakok, állatok, növények és geometrikus formák egyaránt megjelennek. A fennmaradt tárgyak száma rendkívül csekély, a kutatók által ismert feliratok pedig szétszóródva, különböző múzeumokban és gyűjteményekben találhatók.

A rongorongo eredete és pontos rendeltetése máig vitatott. Nem tudni biztosan, hogy a rendszer önállóan alakult-e ki a szigeten, vagy külső hatásra született. Azt sem sikerült teljes egészében tisztázni, hogy milyen nyelvet és milyen információkat rögzítettek vele.

A legújabb kutatások már háromdimenziós modellezést és korszerű képalkotó technológiákat is alkalmaznak. Egyes kutatók szerint az egyik fatábla a holdhónap éjszakáinak felsorolását tartalmazhatja, de a teljes írásrendszer megfejtése még várat magára.

A réztekercs

A megfejtetlen történelmi rejtélyek között különleges helyet foglal el egy zsidó vonatkozású lelet, amely a holt-tengeri tekercsekhez kapcsolódik. Az úgynevezett réztekercset 1952-ben fedezték fel a qumráni 3. számú barlangban, a Holt-tenger közelében.

A többi, főként pergamenre vagy papiruszra írt holt-tengeri kézirattól eltérően ezt a szöveget rézlemezekre vésték. A különleges anyag miatt a tekercs idővel annyira törékennyé vált, hogy a kutatóknak speciális eljárással kellett felnyitniuk és tanulmányozniuk. Az erről készült videó itt tekinthető meg.

A héber nyelvű szöveg nem vallási tanításokat vagy bibliai történeteket tartalmaz, hanem különös felsorolást: elrejtett arany-, ezüst- és más értékekről, valamint azok állítólagos rejtekhelyeiről számol be. A leírások föld alatti üregeket, vízgyűjtőket, sírokat és más, nehezen azonosítható helyszíneket említenek.

A tekercs egyik legizgalmasabb kérdése, hogy vajon milyen kincsekről beszél. Egyes értelmezések szerint a jeruzsálemi Szentély kincseit rejthették el a rómaiak elleni háborúk idején, más kutatók azonban óvatosságra intenek, és a szöveget az ókori zsidó irodalom, illetve a kincsekről szóló legendák összefüggésében vizsgálják.

A leírásokban szereplő helyszínek jelentős részét mindmáig nem sikerült megbízhatóan azonosítani. Azt sem tudjuk bizonyítani, hogy a felsorolt kincsek valóban léteztek-e, és ha igen, valaha megtalálta-e őket valaki.

A réztekercs különlegessége éppen ebben rejlik: a szöveg olvasható, de az általa leírt történet igazságát és a kincsek sorsát továbbra is homály fedi.

Egy különleges Tóratekercs Budapesten is tartogat meglepetéseket

A titokzatos kéziratok és ősi írások világa nem kizárólag távoli civilizációkhoz vagy régészeti expedíciókhoz kapcsolódik. Egy különleges, mintegy 400–500 éves Tóratekercs is felbukkant a Mazsihisz Síp utcai székházában működő Budapesti Rabbiságon, amiről itt adtunk hírt.

A régi tekercs betűi között olyan különleges díszítések fedezhetők fel, amelyek eltérnek a megszokott tóraírástól. Radnóti Zoltán főrabbi, a Budapesti Rabbiság igazgatója kabbalisztikus, misztikus jelöléseknek tartja ezeket, ám egyelőre nem sikerült megfejtenie, miért kerültek a betűkre.

A modern tudomány egyre kifinomultabb eszközökkel vizsgálja a fent említett tárgyakat. A digitális képalkotás, a háromdimenziós modellezés, az anyagvizsgálatok és a számítógépes nyelvészet olyan részleteket is láthatóvá tehetnek, amelyek korábban rejtve maradtak. De a technológia sem mindenható: ha nincs elegendő összehasonlítható szöveg, vagy egy civilizáció nyelvének más emlékei elvesztek, a megfejtés akár örökre elérhetetlen maradhat.

Források: