Elkészült a sárosdi és a kálozi zsidó temető új kerítése

Baranyi Mária, az ESJF magyarországi koordinátora honlapunknak azt a tájékoztatást adta: eddig mindkét temető fák és cserjék takarásában húzódott meg, létezésükről is csak kevesen tudtak, ezért először ki kellett jelölni a kerítés nyomvonalát, majd szükséges volt a terület kitisztítása és rendezése is. A temetők új kapujára számzáras lakat került. (A megbízás a sírkövek felállítására nem terjedt ki.)

A most megújult sárosdi temető 16 fennmaradt sírköve az egykori közösség történetének különösen értékes emléke, míg a kálozi temetőben 11 sírkő őrzi az egykori kálozi zsidó közösség emlékét.

***

A beruházás kapcsán dr. Krajnyák Zsolt arról értesítette Tamás Pétert, a Mazsihisz vidéki temetőrendezésért felelős csoportvezetőjét, hogy a Fejér megyei Sárosd polgármestere, Dunkl Gergely kezdettől örömmel fogadta a kezdeményezést, és a munkálatok során végig támogatóan állt a projekthez.

A sárosdi zsidóság kis létszámú közösség volt, történetéhez mégis számos figyelemre méltó emberi sors kapcsolódik. Az 1840-es összeírás mindössze öt izraelita lakost említ, 1880-ban azonban már 46 zsidó élt a településen. A közösség lélekszáma évtizedeken át viszonylag állandó maradt, 1941-ben 30 főt számlált. Vallási életük a sárbogárdi ortodox hitközséghez kapcsolódott, elhunyt hozzátartozóikat viszont saját temetőjükben helyezték örök nyugalomra. A temetőben fennmaradt 16 sírkő közül a legrégebbi 1890-ből, a legkésőbbi 1920-ból származik.

A közösséghez kötődő egyik legmegrendítőbb történet Schnabel Margité, aki 1899-ben Sárosdon született, 1942-ben ment feleségül dr. Rothauser György győri szülész-nőgyógyászhoz. Esküvőjükről fénykép is fennmaradt, amelyet ma a Centropa nemzetközi zsidó családtörténeti gyűjteménye őriz. A házaspár boldogsága tragikusan rövid ideig tartott: Györgyöt néhány hónappal a házasságkötés után munkaszolgálatra vitték, és 1943-ban Ukrajnában életét vesztette. Kislányuk, Veronika 1942. szeptemberében született, így édesapja már sohasem láthatta gyermekét. Egy évvel később Margitot és alig kétéves kislányát Auschwitzban gyilkolták meg. A család történetét egy rokon visszaemlékezése és az egykori esküvői fénykép őrizte meg az utókornak.

Ugyancsak Sárosdon született Mandl István, 1901-ben, aki géplakatosként, később a Magyar Államvasutak munkatársaként dolgozott Budapesten. 1944-ben a hírhedt bori munkaszolgálatba került. Neve fennmaradt a munkaszolgálatosok névjegyzékében, ám további sorsa máig tisztázatlan. A nyilvántartásban halálának időpontja helyén mindössze egy kérdőjel szerepel.

A sárosdi zsidó közösség történetének 1944 nyara vetett véget. A helyi zsidó lakosokat június végén Sárbogárdra gyűjtötték, majd Kaposváron keresztül Auschwitz-Birkenauba deportálták. Senki nem tért vissza. Az áldozatok emlékét a sárbogárdi zsidó temető mártíremlékműve is őrzi.

Dr. Krajnyák Zsolt hozzáfűzte: a most megújult sárosdi temető 16 fennmaradt sírköve az egykori közösség történetének különösen értékes emléke. A rekonstrukcióval sikerült biztosítani a sírkert hosszú távú védelmét, és egy újabb magyarországi zsidó temetőt mentettünk meg az utókor számára.

---