Elhelyezték az első botlatókövet Lisszabonban
A portugál főváros központi pályaudvara, a Rossio bejáratánál építették be Lisszabon jellegzetes kőburkolatába az ország első botlatókövét, amely mostantól a zsidó menekültekre és a nácizmus időszakában őket segítő portugál közösségek szolidaritására emlékeztet.
A Rossio pályaudvar volt az egyik „kapu” a második világháborús menekültek számára Portugáliában. 1940 és 1944 között főként Franciaországból érkező gyermekeket menekítettek innen tovább az Amerikai Egyesült Államokban működő JDC, valamint a lisszaboni zsidó és nem zsidó közösségek közreműködésével.
Az avató ünnepségen részt vett Oren Rozenblat, Izrael portugáliai nagykövete, Luciano Waldman, a Rua da Judiaria Zsidó Kulturális Központ alapítója, Diogo Moura, Lisszabon város kulturális tanácsának tagja, valamint a lisszaboni zsidó közösség képviselői is.
Az első portugál botlatókő felvatását mintegy ötévnyi kutatómunka előzte meg, amelynek során a Rua da Judiaria Zsidó Kulturális Központ alapítója, munkatársai levéltárról-levéltárra és névről-névre haladva tárták fel a második világháború lisszaboni zsidó emlékeit. Ez a kitartó munka tette lehetővé, hogy a menekültek sorsa és a portugál társadalom szolidaritása ne csak archívumokban, hanem mostantól a város szövetében is megjelenjen. Ezzel Lisszabon is csatlakozott ahhoz az európai emlékezeti hálózathoz, amely a holokauszt áldozatainak és a menekülteket segítő közösségeknek állít emléket.
A Rua da Judiaria Zsidó Kulturális Központ alapítója, Brazíliában született, Izraelben nőtt fel, jelenleg Portugáliában él. A régész-történész egyik fő célkitűzése, hogy újra élő közösséget hozzon létre Lisszabon utolsó zsidó negyedében, ahol a 14. században még zsidók éltek. A Rua da Judiaria-ban (Zsidóság utcája) általa alapított Zsidó Kulturális Központ célja a portugál és szefárd zsidó kultúra népszerűsítése a tárgyi és szellemi zsidó emlékezet, valamint a zsidó identitás megőrzésén keresztül. Projektjével a nemzetközi JCC-hez is csatlakozott. Az alapító Luciano Waldmann reményei szerint a központ segítséget nyújt a portugál-zsidó történelem és kultúra megértéséhez, és a lisszaboni zsidó közösség fontos találkozási pontjaként is szolgál.
A Rossio pályaudvaron kívül a nácizmus időszakának másik emblematikus helyszíne a városban a Travessa do Noronha 17., az egykori Izraelita Népkonyha épülete, ahol az üldözöttek menedéket, élelmet és orvosi ellátást kaptak, és azóta a második világháború tragédiáival szembeni ellenállóképesség és szolidaritás szimbólumává vált. A fővároson kívül az emlékezet fontos helyszíne Aristides de Sousa Mendes, az egykori bordeaux-i konzul háza is Cabanas de Viriatóban: a „portugál Wallenberg”-ként ismert Mendes több tízezer vízumot állított ki a második világháború ideje alatt menekülteknek, köztük sok zsidónak a kormánya utasítása ellenére.
Borítókép: Saliga Enikő
A hír forrása:
https://www.instagram.com/ruadajudiarialisboa/
https://cppdnetwork.com/person/luciano-waldman/
Kapcsolódó cikkek
Régi idők modern tanúja: szomorú búcsú Székely Gábortól
Kicsoda az ember? Meghalt Hankiss Ágnes
