Egy igaz ember, Radnóti Zsuzsa halálára

Életének 89. évében elhunyt Radnóti Zsuzsa Kossuth- és Jászai Mari-díjas dramaturg, drámatörténész – jelentette be az Örkény István Színház, és hiába tényszerű a szöveg, az ember képtelen száraz tényeket társítani ennek a nagyszerű asszonynak az alakjához. Hiszen Radnóti Zsuzsa kivételesen nyitott, figyelmes és emberséges lélek volt. Egész életét a színháznak szentelte, ez volt a lételeme. És ami különösen ritka: igyekezett minél több új hangot, minél több fiatal tehetséget megnyerni a színháznak. Fiatal írók, dramaturgok, rendezők sorát segítette, bátorította, emelte fel – sokak számára ő volt az első biztos pont egy bizonytalan pálya elején. 

Igaz, hogy az irodalom- és színháztörténet számára a neve elválaszthatatlan férjétől, Örkény Istvántól, de Radnóti Zsuzsa mégsem úgy állt előttünk, mint az egyik legnagyobb magyar író özvegye. Ő a halhatatlan Örkény emléke nélkül is szuverén alkotó volt, akinek munkássága, embersége és a színház iránti rajongása generációk gondolkodását formálta.

Alföldi Róbert ezt írta a halála kapcsán: „Zsuzsa… Drága Radnóti Zsuzsa… Rendíthetetlen, energikus, figyelő, megértő, kíváncsi, önzetlen, segítő…. Akár tudunk róla, akár nem, nagyon sokat köszönhetünk neki, nagyon sokan. Mindig a másik, az alkotó ember volt számára a fontos. És azt hiszem, arról szólt az élete, hogy nekik segítsen, hogy helyzetbe hozza őket, hogy megmutassa őket, minket a nagyvilágnak, megmutasson egymásnak bennünket”.

Ennél tömörebbe és szebben nehéz összefoglalni, hogy mennyire szerette őt éltető közege, a színház. Olyan ember volt, aki figyelt, aki jelen volt, aki hitt másokban akkor is, amikor ők maguk még kételkedtek. Nagy felfedező volt – gondoljunk csak a tragikusan fiatalon meghalt Borbély Szilárdra! Radnóti Zsuzsa volt az, aki energiát és fáradságot nem ismerve mindent megtett azért, hog az író színművei elérjenek a közönséghez. 

Ha visszagondolunk rá, akkor egy mindig mosolygó nő arca idéződik fel, akiből áradt az intelligens, okos derű és az emberszeretet. Radnóti Zsuzsa lényegében hitt bennünk: hitt abban, hogy az ember nevelhető a jóra a művészet ereje által. 

A hiánya nemcsak szakmai, hanem nagyon személyes veszteség is. De emlékezete megmarad azokban a művekben, amelyeket gondozott, azokban az alkotókban, akiket elindított, és mindazokban, akik valaha találkozhattak azzal a csendes, de rendíthetetlen jósággal, amely őt jellemezte.

Legyen áldott az emléke!

Radnóti Zsuzsa pályaképe

Az ELTE bölcsészkarának magyar–német szakán szerzett diplomát. 1963-tól a Vígszínház dramaturgja volt, majd a dramaturgia vezetőjeként nagy szerepe volt az új magyar dráma 1970-es évekbeli kibontakozásában. 2009-ben megvált a színháztól, azóta vendégdramaturgként járt vissza.

A magyar drámairodalom új vonulatával, főként Füst Milán életművével foglalkozott. Örkény István harmadik, utolsó felesége volt, és az író halála óta az életmű gondozója. Tevékeny részt vállalt a színházi élet szervezésében, a fiatal tehetségek felfedezésében: a zalaegerszegi Nyílt Fórum és a Radnóti Miklós Színház Nyílt Műhelyének alapítója volt. 2013 óta a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja volt.

2017-ben tüntették ki Kossuth-díjjal „a kortárs magyar irodalom legjelentősebb alkotásainak hiteles, a szerzői koncepciót híven tükröző színpadra állítása mellett a hazai drámairodalom történetének kutatása és publikálása terén is rendkívüli munkája elismeréseként”. 

Fő művei: a Cselekvés-nosztalgia (1985);  Mellékszereplők kora: Magyar drámák a nyolcvanas években (1991); A próféta színháza (Füst Milán színházáról – 1993); Lázadó dramaturgiák (magyar drámaírók portréi – 2003); Megmozdult irodalom (2021). (Az MTI összefoglalója alapján.)

Kiemelt kép forrása: Örkény István Színház / Facebook

---